Grace klinika 8/11 – Előadás

„Voltál már valaha főszereplő egy darabban? Énekeltél szólót? Mindenki Rád néz. Várják, hogy megtedd, amiért fizettek. Nyomást érzel, hogy teljesíts. Volt idő amikor a műtőt operációs színháznak hívták. Érzésre most is az. Emberek az előadásra készülnek. A díszlet kész. Vannak jelmezek, maszkok kellékek. Mindent el kell próbálni, koreografálni, míg egyszer eljön az idő és a függöny felgördül. A carnegh-i hall-ról azt mondják, csak egy módon juthatsz be oda: ‘gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás emberek …’

Bárcsak kosztümös próba volna az élet és lehetne ismételni. Gyakorolnánk és gyakorolnánk minden percét míg tökéletesen műteni tudnánk. De sajnos életünk minden napja egy külön előadás. Úgy tűnik, hogy ha kapunk is esélyt próbálni, készülni, gyakorolni. Akkor sem tudunk felkészülni az élet nagy pillanataira.”

Grace klinika

Csukás István a gyerekről

„A gyerek még nem felejtette el a közös nyelvet, még vidáman és könnyedén tud beszélgetni fűvel, fával, felhővel, állatokkal. Beszélgetni és eszmét cserélni. Hogy a világ egy és oszthatatlan. Az életet, az élet eszméjét nemcsak az ember hordozza, élet van a fűben, fában, kicsikben és nagyokban, bogarakban és csillagokban. Milyen szép, milyen mesebelien szép!”

Csukás István

Grace klinika 8/20 – Változás, elengedés

„Gyerekként mindig azt szeretnénk, hogy a dolgok ne változzanak. Ne jöjjön másik tanár. Ne költözzünk el. Maradjanak meg a barátaink. Sebészként sincs ez másképp. Hozzászoksz a felelősséghez, a nővérekhez, a kórházhoz és új munkahelyet kell találnod.

Ez is egy gyakran ismételgetett frázis: Nem léphetsz tovább, amíg nem engeded el a múltat. Az elengedés a dolog könnyebb része, de tovább lépni nehezebb. Ezért néha harcolunk ellene. Megpróbálunk mindent úgy tenni, ahogyan előtte. Bár a dolgok nem maradhatnak ugyanolyanok.Van egy pont, amikor el kell engednünk, tovább kell lépnünk. Mert nem számít milyen fájdalmas, csak így léphetünk előre.”

Grace klinika