„A látásod kitisztul, amint a szívedbe tekintesz. Aki kifelé néz, álmodik. Aki befelé néz, fölébred.”
Carl Gustav Jung
„A látásod kitisztul, amint a szívedbe tekintesz. Aki kifelé néz, álmodik. Aki befelé néz, fölébred.”
Carl Gustav Jung
„Minden gyerek imád játszani. Ám a gyerekek felnőnek és új játékokat találnak ki maguknak. Tettetik, hogy jól vannak, hogy a családjuk ne aggódjon. Hazudnak a kedvesüknek arról, hogy hová mennek délután. Mindenféle mesét találnak ki, hogy elrejtsék az igazságot a barátaik elől. Látható, mindenki örömét leli a játékban. Egészen addig a pillanatig, míg valaki meg nem sérül. „
Született feleségek
„Minden a vonalakról szól. A rezidens évek végét jelző vonalról. A vonalról, ami elválaszt a műtőasztaltól. És persze ott a legfontosabb vonal. A vonal, ami elválaszt az emberektől, akikkel dolgozol. Nem segít ha haverkodsz velük vagy barátkozol. Vonalat kell húznod, önmagad és a világ közt. Mások csak zűrbe kevernek. Minden a vonalakról szól, vonalakat húzgálunk mindenütt, és imádkozunk, hogy senki ne lépje át őket.
…
Egyszer döntést kell hozni. A vonalak nem tartanak másokat távol, körülvesznek. Az élet zűrös. Ilyennek alkották. Nos pazarolhatjuk az időt vonalazgatásra, vagy élhetünk átlépve a vonalakat. De van egy pár vonal, amelyeket túlságosan is veszélyes átlépni. Egy dolgot tudok, ha vállalod a kockázatot, a kilátás a túloldalon káprázatos.”
Grace klinika
„Képzeld el, hogy az elmúlt öt évedet rezidens képzésen töltötted, hogy sebész lehess. De azaz öt év egyszer csak jelentéktelenné válik, mivel most egyetlen dolog számít. Az egyetlen dolog, ami közted és a karriered között áll egy vizsga. Egy ismeretlen város, ismeretlen hoteljében egy ismeretlen vizsgáztató tesz fel ismeretlen kérdéseket. Izgulsz? Jól teszed.
…
Óvoda, iskola, egyetem, az orvosi, a rezidens képzés, mind ehhez a pillanathoz vezet. Van, aki nem bírja a feszültséget. Másokat ez hajt. A lényeg, hogy nincs mit tenni. Nincs több tanulás, nincs több felkészülés. Tetszik vagy sem eljött a pillanat. Már csak egyetlen dolgot kell tenned, megjelenni.”
Grace klinika
„Úgy gondolunk a múltra, mint a híd alatt rég lefolyt vízre. Folyóra, mely elmossa ifjúságunk ballépéseit. Kihunyt szerelmeket. Leküzdhetelen szenvedélyeket. Veszni hagyott lehetőségeket. De előbb vagy utóbb elénk sodor valamit az élet, ami emlékeztet a hibáinkra és a bűnökre, amiket elkövettünk.
…
Múltbéli hibáinknak meg van aza rossz szokásuk, hogy visszasodrodnak az életünkbe és olyankor bizony meg kell fizetnünk értük.
…
A múltat sosem hagyjuk igazán a hátunk mögött. Kísértetek olálkodnak a sötétben, lesben állva, hogy emlékeztessenek döntéseinkre. De ha hátra tekintünk lehet, hogy egy kitárt karú régi barátra lelünk. Vagy egy ellenünk ármánykodú régi ellenségre. Vagy egy felnőtt fiúra, aki szívből megbocsájt. Milyen szomorú, hogy valaki nem hajlandó visszanézni és sosem érti meg, hogy aki a múltat tagadja, az arra van kárhoztatva, hogy ugyanabba a hibába essen újra.”
Született feleségek