„Mindegy milyen messze utazunk, emlékeink velünk jönnek a poggyászkocsiban.”
August Strindberg
Grace klinika 2/2 – Telhetetlenség
„Volt egy nénikém, aki ha töltött nekünk valamit, mindig azt mondta: Szólj, ha elég! A nénikém azt mondta: szólj ha elég, de persze nem szóltunk. Soha nem mondjuk, hogy elég, hiszen mindig ott a lehetőség, hogy még többet kapjunk. Több tequila, több szerelem, több akármi. A több jobb.
…
Mondani kell valamit a félig teli pohárról. Arról, hogy mikor mondjuk azt, hogy elég. Elmosodik a határvonal. A szükséges a vágy barométere. Csak és kizárólag az egyéntől függ és attól, hogy mi az, amit beletöltenek. Néha csupán csak kostolót akarunk, máskor meg nem létezik olyan, hogy elég. A pohár feneketlen és mindig egyre többet akarunk.”
Grace klinika
Anthony de Mello a hibákról
„A hibák, amelyeket az emberekben látunk, többnyire a sajátunk.”
Anthony de Mello
Victor Hugo a magányról
„Az önmagába visszahúzódó szív nem tudja kiönteni érzelmeit, tehát gyötrődik; nincs módja kitárulni, tehát bezárkózik önmagába. Ebből látomások sarjadnak, föltevések, találgatások, bimbózó regények, sóvárgott kalandok, képzeletbeli légvárak, olyan épületek, amelyek mindenestül a lélek mély sötétségében épülnek fel, komor és titokzatos lakások, ahová azonnal betelepszenek a szenvedélyek.”
Victor Hugo
Grace klinika 7/18 – Az emberi agy
„Az agy az ember legrejtélyesebb szerve. Tanul. Változik. Alkalmazkodik. Megmondja mit látunk. Mit hallunk. Eléri, hogy szeretni tudjunk. És itt van a lelkünk is. És nem számít mennyi kutatást végzünk senki nem tudja megmondani, hogyan működik az a kényes szürke állomány a koponyánkba. És ha megsérül, ha az emberi agyar sérülés éri … nos olyankor még rejtélyesebbé válik.”
Grace klinika