Gyilkos elmék 13/18 – August Strindberg az emlékekről

„A szerelem képes a legrosszabbat kihozni az emberekből. Egyeseket zsugorivá tesz. Másokat ellenségessé. Vagy egyszerűen közönyössé. De kezdetben, amikor a szerelem még csak ígéret, mindenki a legjobb oldalát mutatja. … Igen, a szerelem ígérete a legjobbat tudja kihozni belőled. Kivéve ha azzal szembesülünk, hogy kissé kiestünk a gyakorlatból. … Egy-egy sorscsapás után minden feleség a maga módján birkózik meg a történtekkel. Vannak, akik az italhoz fordulnak. Vannak, akik az édességhez. És vannak akik azokhoz, akikben a legjobban bíznak.
…
Igen, a szerelem képes a legjobbat kihozni belőlünk. Az önbizalmat ahhoz, hogy tovább lépjünk. A bátorságot, hogy kimondjuk az igazságot. Az erőt, hogy ne adjuk fel a reményt. De néha a legmeglepőbb nem az, hogy a szerelem mit hoz ki belőlünk, hanem hogy a szerelem kit hoz vissza hozzánk.”