Grace klinika 11/4 – Emlékek

„Anyám azt akarta, hogy így őrizzék meg. Az én emlékeim viszont egy kicsit mások. De biztos mindenki a maga módján emlékszik rá. Mintha nem is mindegyik ő lenne. Csak az emlék marad valakiből, ha meghal. De pont ez a baj. A memóriánk nem tökéletes, nem teljes. Keverjük a dolgokat. Minden összefolyik. Sok helyen megfordulunk és végül minden teljesen összemosodik. Pont úgy van, ahogy ő mondta: a körhinta mindig csak forog.

Azt mondják elnyomhatunk emlékeket. Lehet, hogy csak raktározzuk őket. Mert legyenek bármilyen fájdalmasak az emlékek, nincsen náluk értékesebb. Az életünk a kudarcainkra és sikereinkre is épül. Az emlékek formálnak minket.”

Grace klinika

Grace klinika 9/24 – Vihar

„Az orvosin volt egy jó professzorom. Legyőzhetetlennek tűnt. Aztán egy napon ki kellett venni az epehólyagját és a műtét megölte. Véralvadási zavara lett. Az asztalon vérzett el. Minden, ami elromolhatott el is romlott. A sebészeknek van egy nevük erre. Ezt hívjuk tökéletes viharnak. Vicces. Sosem hittem volna, hogy velem is megesik.

Egyszer minden vihar véget ér. Amint minden fát gyökerestül kitekert. Amint minden házat darabokra tépett. El fog csendesedni a szél. A felhők eloszlanak. Az eső el fog állni. Az ég egy pillanat alatt kitisztul és csak akkor – a vihar utáni csendes pillanatokban – tudjuk meg, ki volt elég erős ahhoz, hogy túlélje.”

Grace klinika

Grace klinika 4/15 – Őrült

„Az a baj a rezidensséggel, hogy mindig őrültnek érezzük magunkat. Évekig nem alszunk. Minden nap krizis helyzetben lévő emberek közt mozgunk. Már nem látjuk át, mi a normális. Akár önmagad, akár más kapcsán. És az emberek mégis elvárják, hogy megmondjuk, hogy vannak. Honnan a fenéből tudhatnánk? Az ember azt sem tudja, ő hogy van.

Nem az a csoda, hogy miért őrülnek meg az emberek. Inkább az, hogy miért nem. Annak ellenére, hogy mi mindent elveszíthetünk egy pillanat alatt. Vajon mi a csuda tart minket össze?”

Grace klinika