Gustave Flaubert a nyugalomról

„Nem, nem hiszem, hogy a boldogság lehetséges, a nyugalom azonban igen. Ezért távol tartom magamat mindentől, ami idegesít.”

Gustave Flaubert

Született feleségek 3/16 – Remény

„Menjenek csak végig egy kertvárosi utcán. tudják mit fognak látni. Egy rakás pasast ugyanazzal az arckifejezéssel. Az én álmaim már sohasem válnak valóra. Sohasem lesz az életem botrányoktól mentes. Sohasem lesz egy saját fiam.  Sohasem zárhatom újra a karjaimba. Sohasem mondhatom el neki, hogy mit érzek. Igen, a kertváros tele van remény vesztett férfiakkal. Na persze egyszer-egyszer ráakadhatnak egy szerencsés krapekra, akinek minden álma valóra vált. Tudják miről lehet felismerni az ilyeneket? Ők azok, akik folyton vigyorognak. Hááát nem tenyérbemászó?”

Született feleségek

Ákos – Dúdolni halkan

Dúdolni halkan

Jéghideg ágyban ébredek, tudod,
fény mossa az éjszaka ráncait,
tudom és érzem, hogy merre jársz,
hiába hiszed, hogy nem vagy itt.
Most sokáig nem látlak, tudod,
pedig nem vehetem le rólad a szemem,
lepedőm markolja sóhajod:
csak Te mondod így ki a nevem.

Az illatodban ülve várok egész nap,
hogy szádban hozd el éltető vizemet,
itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort,
ahogy szemedhez ér, én ott vagyok Veled!
Én ott vagyok Veled!

Többet nem tudok,
csak Neked dúdolni halkan,
néznek a csillagok,
bennem most is béke van!

Álom, szakadék mélye vár,
onnan is visszahív egy szó,
dalt szül a súlyos félhomály,
érzem, hogy sírni volna most jó.

Reszket a föld, ha hozzám ér,
egy-egy békés gondolat,
amit nekem küldesz el,
amiben magad is benne vagy
Benne vagy…

Többet nem tudok,
csak Neked dúdolni halkan,
néznek a csillagok,
bennem most is béke van!
Többet nem tudok,
csak Neked dúdolni halkan,
néznek a csillagok,
bennem most is béke van!

Ákos