Móricz Zsigmond az élet apró örömeiről

„A mindennapi hangyaharcban nincs pihenője az embernek az apró jelenségek és nagyszerűségek meglátására. Csak ha erei le vannak kötve, ha karcert szab rá a büntető végzet, akkor van ideje belemerülni olyan dolgok megnézésébe, melyek felségesebbek egész élete munkájánál.”

Móricz Zsigmond – A karcerben

Született feleségek 3/23 – Család

„Család. Nincs is ennél fontosabb. A családunk az, akikkel együtt nevetünk, amikor jó idők járnak és akik vigaszt nyújtanak, amikor nehéz napok köszöntenek ránk. És bár eljön az idő, amikor el kell hagyniuk minket. A hangjuk sokáig ott cseng még a fülünkben. És van úgy, hogy akaratlanul is hallgatunk rájuk.

Család. Nincs is ennél fontosabb. A családunk az, aki megjelenik, ha bajban vagyunk. Aki ösztönöz, hogy sikeresek legyünk. Aki híven őrzi a titkainkat. De mi van azokkal, akiknek nincsen családjuk, amire támaszkodhatnak. És mi történik azokkal az elcsigázott lelkekkel, akiknek nincsenek szeretteik, akik melléjük állnának a szükség idején. Nos, a legtöbbjük megtanul egyedüljárni az élet rögös útján. De néhány szerencsétlen egyszerűen feladja a küzdelmet.”

Született feleségek

Grace klinika 10/15 – Elengedés

„Tudják, hogy van farokcsontjuk. Az régebben farok volt. A rózsaszín rész a szemünk sarkában pedig egy harmadik szemhéj volt. A féreg nyúlvány régebben segített az emésztésben. Most semmit sem csinál. Az evolúció története arról szól, mit hagytunk hátra. Mitől váltunk meg. A testünk csak ahhoz ragaszkodik, amihez feltétlenül szüksége van. És ha valamit már nem használunk, lemondunk róla. Elengedjük.

Miért olyan jó érzés megszabadulni dolgoktól? Kifakadni. Elengedni. Talán azért, mert amikor rájövünk, hogy mennyire kevés kell az életben maradáshoz akkor jövünk ár, milyen erősek is vagyunk valójában. Amikor már tényleg csak annyink van, amennyi kell. Hogy csak ahhoz ragaszkodjunk, ami nélkül nem tudunk élni. Ami kell. Nemcsak a túléléshez. Hanem a gyarapodáshoz.”

Grace klinika