„Minden ember valami nagy, nagy titok. És a legszimplább is megfejthetetlen. Emberésszel elérhetetlen.”
Móricz Zsigmond – A peregrinus
Született feleségek 3/21 – Áldozatok
„Megeshet bárkival. Egy idős asszony gyanús léptek hall a sötét utcán. Egy üzletember meglát egy tükörképet a kocsija ablakán. Egy bolttulajdonos megérzi a hátának szegeződő pengét. És abban a pillanatban egy hétköznapi emberből áldozat válik. És a világ, ami oly biztonságosnak tűnt hirtelen megtelik ránk leső veszéllyel.
…
Bárki bármikor áldozattá válhat. Megsérülhet mások gonoszsága által. De ejtse a sebet egy fondorkodó volt feleség vagy egy pofon, amit vonzalmunk tárgyától kapunk. Eljön az a pillanat, amikor össze kell szednünk magunkat és tovább mennünk az úton. De ha erre képtelenek vagyunk, csak fohászkodhatunk a megmentésért.”
Született feleségek
Gyilkos elmék 11/12 – Theodore Roosevelt az emberekről
„Ha egy embernek csak tudást adunk, de erkölcsöt nem, akkor az fenyegetés a társadalomra nézve.”
Theodore Roosevelt
Gyilkos elmék 10/2 – Winston Churchill a tanulásról
„Minél messzebbre nézel hátra, annál messzebbre látsz előre.”
Winston Churchill
Született feleségek 6/5 – Ítélkezés
„A vérünkben van, hogy ítélkezünk a körülöttünk élők felett. Elítélünk idegeneket az öltözetük miatt. A szomszédainkat azért, ahogy a kertjüket gondozzák. És a barátainkat azért, ahogy nyilvánosan viselkednek. Igen mindannyian örökösen ítélkezünk. Sose gondolván arra, hogy egy napon mi magunk lehetünk, akit megítélnek. … Igen, a vérünkben van, hogy ítélkezzünk a körülöttünk élők felett. És a vérünkben van az is, hogy másokat okoljunk a saját hibáinkért.
…
A vérünkben van, hogy ítélkezzünk a körülöttünk élők felett. Ha eleresztik a fülünk mellett a kívánságaikat azt gondoljuk tiszteletlenek. Ha nem figyelik a gyereküket árgus szemmel, levonjuk a következtetést, hogy alkalmatlan szülők. Ha csaláson kapjuk őket feltételezzük, hogy ismerjük az indokaikat. De mi történik akkor, ha végre megállunk egy percre, hogy a saját életünket tegyük mérlegre. Fájó lehet hátra tekinteni s látni, hogy mibe keveredtünk bele. És még annál is fájóbb rájönni, hogy nem áll szándékunkban kiszállni.”