„Ha kénytelenek vagyunk megpróbálni a lehetetlent, a testünkben egy robbanás történik. A hormonjaink működésbe lépnek. Erősebbek leszünk. És gyorsabbak is. A biológia legyőzi a félelmet. És így lesz a lehetetlen lehetséges.
…
Egy nap se gondoljuk, hogy ma felrobban a világunk. Minden megváltozik. Senki nem gondolja, de néha megtörténik. Néha felébredünk. Szembenézünk a félelmeinkkel. Kézenfogjuk őket. És ott állunk, várunk, remélünk, készen bármire.”
Grace klinika
„Az igazi szeretet ajándék: nem kérheted, és nem is követelheted, ahogyan ő sem kér, és nem követel semmit. Van, ha életre hívod; és nincs, ha elvárod, hogy legyen. Földi eszköznek semmi hatalma felette.”
Tatiosz
„Hosszas gondolkodás, és számtalan álmatlanul töltött éjszaka után úgy döntöttem, hogy nem létezik olyan, hogy felnőtt. Kiköltözünk, beköltözünk, elköltözünk a családunktól és sajátot alapítunk. De az alapvető bizonytalanságok, az alapvető félelmek és a sok régi seb mind velünk együtt nőnek. És mikor már hatalmába kerítene minket az érzés, hogy az élet és a körülmények most már arra kényszerítettek minket, hogy végleg felnőjünk … az anyánk hirtelen ilyesmit mond … sőt mi több ilyesmit … Felcseperedünk, megnövünk, megöregszünk. De az esetek döntő többségében mégis csak gyerekek maradunk, akik futkosnak a játszótéren és veszettül próbálkoznak beilleszkedni.
…
Úgy hallottam, hogy fel lehet nőni, csak eddig még nem találkoztam olyannal, akinek sikerült. Ha nincs szülő, akinek ellentmondjunk megszegjük a saját magunk által felállított szabályokat. És kiborulunk, ha a dolgok nem a szánk íze szerint mennek. A legjobb barátainkkal titkokat pusmogunk a sötétben. Ott keresünk vigaszt, ahol találunk. És reménykedünk, minden észérv és minden tapasztalatunk ellenére. Mint a gyerekek, sose adjuk fel a reményt.”
Grace klinika
„Volt egy férfi Maine-ben, aki teljesen egyedül élt az erdőben 30 évig. Az utolsó remetének nevezték el. 30 év emberi érintés nélkül. Beszélgetés nélkül. De magányosabbnak érezte magát, mikor elhozták onnan, mint az erdőben bármikor. A társaság ellenére is lehetünk magányosak. És ez a magány felemészthet.
…
Az utolsó remete meglett és elhozták őt. Ki a nagyvilágba. Sokan szomorúnak találnák az életét. Tudta, hogy mindent összevetve mégha van is valakink vagy hatalmas forgatag vesz körül, magunk vagyunk. Az akire számíthatunk, a támaszunk, a bázisunk, csak magunk vagyunk. Ha erre rájövünnk az egyedüllétünk … már egy döntés.”
Grace klinika
„A rezidens sebészek képzése minden szörnyűséget magába foglal. De bármennyire is felkészültek, nem láthatják előre a katasztrófát. Megpróbáljuk elképzelni a legrosszabb lehetőségeket, hogy előre lássuk a katasztrófát. Ha lesújt a valódi katasztrófa, az gyakran a semmiből bukkan elő. Ha bekövetkezik a legrosszabb, az bizony gyomorszájon vág.
…
Miért történnek jó emberekkel rossz dolgok? Annyiszor feltesszük ezt a kérdést, hogy már elcsépelten hangzik. De muszáj, mert igenis történnek jó emberekkel rossz dolgok. Állandóan. Csak remélni tudjuk, hogy ha ránk kerül a sor, tudjuk hogy mit tegyünk. Hogy fogadjuk el. Hogy tartsunk ki. Az igazság az, hogy nem tudni, hogyan reagálunk majd a legrosszabb esethetőségre. Egyikünk sem tudja. Ameddig meg nem történik.”
Grace klinika