Grace klinika 14/2 – Fájdalom

„Van egy mondás, amit gyakran idéznek kórházakban. Így hangzik: A fájdalom elkerülhetetlen, de szenvedni nem muszáj. De aki ezt kitalálta, annak sosem volt nagy műtéte. Vagy nem fizikai fájdalomra gondolt, hanem a másik fajtára, ami rosszabb. Talán arra a szörnyű égő, sajgó fájdalomra gondolt, ami akkor tör ránk, ha kudarcot vallunk. Szenvedni nem muszáj. Aki ezt mondta, azt sem tudta, mit beszél.

Sebészként megszüntetjük a fájdalmat. Emberként pedig próbáljuk elkerülni azt. Ha már fájnia kell, megpróbáljuk megérteni. Ostoba idézetekkel, amik talán segítenek. Minthogy szenvedni nem muszáj. Vagy az idő mindent megold. Vagy az én kedvencem: a fájdalomnak célja van. Bárcsak igaz lenne.”

Grace klinika

Ákos – Dúdolni halkan

Dúdolni halkan

Jéghideg ágyban ébredek, tudod,
fény mossa az éjszaka ráncait,
tudom és érzem, hogy merre jársz,
hiába hiszed, hogy nem vagy itt.
Most sokáig nem látlak, tudod,
pedig nem vehetem le rólad a szemem,
lepedőm markolja sóhajod:
csak Te mondod így ki a nevem.

Az illatodban ülve várok egész nap,
hogy szádban hozd el éltető vizemet,
itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort,
ahogy szemedhez ér, én ott vagyok Veled!
Én ott vagyok Veled!

Többet nem tudok,
csak Neked dúdolni halkan,
néznek a csillagok,
bennem most is béke van!

Álom, szakadék mélye vár,
onnan is visszahív egy szó,
dalt szül a súlyos félhomály,
érzem, hogy sírni volna most jó.

Reszket a föld, ha hozzám ér,
egy-egy békés gondolat,
amit nekem küldesz el,
amiben magad is benne vagy
Benne vagy…

Többet nem tudok,
csak Neked dúdolni halkan,
néznek a csillagok,
bennem most is béke van!
Többet nem tudok,
csak Neked dúdolni halkan,
néznek a csillagok,
bennem most is béke van!

Ákos