„Az embert könnyen elsodorják az események, és annyira lefoglal minket, hogy mindenkinek megfeleljünk, hogy elfelejtjük, kik is vagyunk valójában, miért vagyunk itt, és mire vágyik a szívünk.”
Danielle Marchant
Victor Hugo a szerelemről
„A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba és gyakran tovább zöldül a szív romjain.”
Victor Hugo
Született feleségek 8/5 – Szerepek
„Minden csoportban vannak szerepek, melyeket a csoporttagjai sorsszerűen betöltenek. A tökéletes háziasszony hozza az uzsonnát. A pénzügyi varázsló vezeti a könyvelést. A minden lében kanál terjeszti a pletykát. De néha mind közül a legfontosabb szerepet olyanra osztják, aki a legkevésbé sincs felkészülve rá.
…
Igen, azt hihetjük ugyan, hogy a sors egy bizonyos szerepre szán minket. Ám azok a szerepek néha váratlanul megváltozhatnak. Egy iszkolós diák egyszer csak önbizalomra lelhet. Egy hosszú ideje házasságban élő asszony, bántó új valósággal szembesülhet. Egy elfoglalt anya rájöhet, hogy a figyelmére máshol van szükség. És a nő, aki csak egy kis jót szeretett volna tenni, azon kaphatja magát, hogy sokkal nagyobb szerepet játszik, mint tervezte.”
Grace klinika 10/15 – Elengedés
„Tudják, hogy van farokcsontjuk. Az régebben farok volt. A rózsaszín rész a szemünk sarkában pedig egy harmadik szemhéj volt. A féreg nyúlvány régebben segített az emésztésben. Most semmit sem csinál. Az evolúció története arról szól, mit hagytunk hátra. Mitől váltunk meg. A testünk csak ahhoz ragaszkodik, amihez feltétlenül szüksége van. És ha valamit már nem használunk, lemondunk róla. Elengedjük.
…
Miért olyan jó érzés megszabadulni dolgoktól? Kifakadni. Elengedni. Talán azért, mert amikor rájövünk, hogy mennyire kevés kell az életben maradáshoz akkor jövünk ár, milyen erősek is vagyunk valójában. Amikor már tényleg csak annyink van, amennyi kell. Hogy csak ahhoz ragaszkodjunk, ami nélkül nem tudunk élni. Ami kell. Nemcsak a túléléshez. Hanem a gyarapodáshoz.”
Grace klinika
Született feleségek 8/8 – Gyengeségek
„Egy olyan stressz terhes világban, mint a miénk mindannyiunknak elnézhető pár apró gyengeség. Néhányunkat egy édes nyalánkság csábít el. Másokat egy szomorú arc vesz le a lábáról. Megint mások egy jó könyvnek nem tudnak ellenállni. Ám Gabriel Solis hamarosan rájön majd, hogy bizonyos gyöngeségek mégsem olyan könnyen megbocsájthatóak.
…
Igen, eljön az idő, amikor ki kell nyilvánítanunk a gyöngeségeinket. Amikor a titkaink nem számíthatnak többé magánügynek. Amikor a magányunk többé nem letagadható. Amikor a kínlódásunkról nem lehet többé nem tudomást venni. De van úgy, hogy annyira egyedül érezzük magunkat, hogy a gyöngeség, amelyről azt hittük, már legyőztük, hirtelen olyan erős lesz, hogy képtelenek vagyunk küzdeni ellene.”
Született feleségek