„Sokféle állat él a világban és … és néha elkezdünk felfigyelni a sok apróságra, amiben különbözünk. És elkezdünk aggódni. De ha esetleg néha beszélnénk egymással, ha megpróbálnánk megérteni egymást, rájönnénk, hogy hiába különbözünk annyira, ez egyáltalán nem változtat semmin. És ráeszmélnénk, hogy az amitől én én vagyok, te pedig te, erősebbé tehet mindkettőnket.”
Zootropolis II.
„Volt egy férfi Maine-ben, aki teljesen egyedül élt az erdőben 30 évig. Az utolsó remetének nevezték el. 30 év emberi érintés nélkül. Beszélgetés nélkül. De magányosabbnak érezte magát, mikor elhozták onnan, mint az erdőben bármikor. A társaság ellenére is lehetünk magányosak. És ez a magány felemészthet.
…
Az utolsó remete meglett és elhozták őt. Ki a nagyvilágba. Sokan szomorúnak találnák az életét. Tudta, hogy mindent összevetve mégha van is valakink vagy hatalmas forgatag vesz körül, magunk vagyunk. Az akire számíthatunk, a támaszunk, a bázisunk, csak magunk vagyunk. Ha erre rájövünnk az egyedüllétünk … már egy döntés.”
Grace klinika
„Nem mindig könnyű meglátni valakinek az igazi jellemét. Néha a férfias felszín mögé kell nézni, hogy azt a törékeny lelket megpillantsuk. Nem szabad bedőlni az ékszer csillogásának, hogy megtudjuk hamisítvánnyal állunk szemben. Ki kell hozni az igazságot az árnyékból, hogy felismerhessük mosolyának szépségét. Bizony embertársaink nap, mint nap rejtegetik előlünk valós természetüket. És erre sajnos csak akkor döbbenünk rá, amikor már késő.”
Született feleségek
„Soha ne gondold azt egy napról, hogy az előző nap folytatása. Minden napot élvezz. Függetlenül a tegnaptól és a holnaptól.”
Chester Bennington
„A család az a drága polip, melynek csápjaitól sosem menekülünk. És a lelkünk mélyén nem is akarunk.”
Dodie Smith