Grace klinika 2/19 – megbánás, karma, egyensúly

„Na jó. Néha napján még a legjobbak is hoznak elhamarkodott döntéseket, rossz döntéseket. Döntéseket, amikről tudjuk, hogy megbánjuk őket abban a pillanatban, abban a percben vagy legkésőbb mikor eljön a másnap reggel. Vagyis hát nem igazán bánjuk meg, mert legalább akkor abban a percben megpróbáltuk. De … de mégis  valami legbelül arra sarkall, hogy őrültséget csináljunk. Valamit, amiről tudjuk, hogy úgyis megfordul és a visszájára sül el és mégis, csak azért is megtesszük. Csak arra célzok, hogy ki mint vet úgy arat. Azt kapjuk vissza, amit adunk. A karma az oka és akárhogy is nézzük a karma  szívás. Megmondtam, a bosszú szar ügy.

Így vagy úgy a karmánk rákényszerít, hogy szembenézzünk önmagunkkal. Szembenézhetünk a karmánkkal vagy megvárhatjuk, hogy egyszer csak hátulról mögénk lopakodjon. Így vagy úgy, de a karmánk mindig ránk talál. És az igazság az, hogy sebészként nagyobb esélyünk van mint másnak, hogy az egyensúlyt magunk felé billentsük. Bárhogyan is próbálkozunk, nem menekülhetünk a karmánk elől, mert követ minnket. Azt hiszem nem panaszkodhatunk a karmára. Nem igazságtalan és nem is váratlan, csak helyre billenti az egyensúlyt. És mégha olyasmira készülünk is, amiről tudjuk, hogy ezáltal a karmának esélye van ellenünk fordulni. Nos azt hiszem egyértelmű, hogy mindenképp megtesszük”

Grace klinika

Grace klinika 11/18 – Álmok

„Képzeljék el, hogy milyen életet akartak élni? És hogy kivel akarták leélni? A munkát, amire vágytak. Olyan életet élnek, amilyet megálmodtak maguknak? Így akartak élni? Ha felnőttek.

Nyissák ki a szemüket. Nézzenek jól körül. Na milyen? Tetszik, amit látnak? Emlékezzenek vissza, amikor kicsik voltak. Olyan életet élnek, amilyet elképzeltek maguknak? Vagy még mindig valami nagyobbról álmodoznak?”

Grace klinika

Ákos – Dúdolni halkan

Dúdolni halkan

Jéghideg ágyban ébredek, tudod,
fény mossa az éjszaka ráncait,
tudom és érzem, hogy merre jársz,
hiába hiszed, hogy nem vagy itt.
Most sokáig nem látlak, tudod,
pedig nem vehetem le rólad a szemem,
lepedőm markolja sóhajod:
csak Te mondod így ki a nevem.

Az illatodban ülve várok egész nap,
hogy szádban hozd el éltető vizemet,
itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort,
ahogy szemedhez ér, én ott vagyok Veled!
Én ott vagyok Veled!

Többet nem tudok,
csak Neked dúdolni halkan,
néznek a csillagok,
bennem most is béke van!

Álom, szakadék mélye vár,
onnan is visszahív egy szó,
dalt szül a súlyos félhomály,
érzem, hogy sírni volna most jó.

Reszket a föld, ha hozzám ér,
egy-egy békés gondolat,
amit nekem küldesz el,
amiben magad is benne vagy
Benne vagy…

Többet nem tudok,
csak Neked dúdolni halkan,
néznek a csillagok,
bennem most is béke van!
Többet nem tudok,
csak Neked dúdolni halkan,
néznek a csillagok,
bennem most is béke van!

Ákos