„Igaz barát olyan, mintha második énünk volna.”
Cicero
„Igaz barát olyan, mintha második énünk volna.”
Cicero
„Boldogság az, amikor az ember megérkezett, behúzza evezőjét és azt mondja: megérkeztem, nem megyek tovább.”
Müller Péter
„Ez a mi utcánk. S az utcánkon emberek, akiket nap, mint nap látunk. S ezt nap, mint nap magától értetődnek vesszük. Miközben életünk útjait járjuk vagy evilági dolgainkkal vagyunk elfoglalva. Néha teljesen elmegyünk egymás mellett. Esetleg integetünk egyet udvariasan és már vissza is térünk korábbi tevékenységünkhöz. Egyik percben még egy szerettünkkel vagyunk, a másikban már elmerülünk a munkánkban vagy a saját gondjaink kötik le a figyelmünket. Milyen kár, hogy ezek a szomszédok magától értetődőnek veszik egymás létezését, alig pár nap múlva ugyanis az egyik közülük halott lesz.
…
Az élet ajándékát mind magától értetődőnek vesszük. De bárcsak le tudnánk lassítani a dolgokat. Mert mire észbe kapunk az ajándék elillan.”
„Minden csoportban vannak szerepek, melyeket a csoporttagjai sorsszerűen betöltenek. A tökéletes háziasszony hozza az uzsonnát. A pénzügyi varázsló vezeti a könyvelést. A minden lében kanál terjeszti a pletykát. De néha mind közül a legfontosabb szerepet olyanra osztják, aki a legkevésbé sincs felkészülve rá.
…
Igen, azt hihetjük ugyan, hogy a sors egy bizonyos szerepre szán minket. Ám azok a szerepek néha váratlanul megváltozhatnak. Egy iszkolós diák egyszer csak önbizalomra lelhet. Egy hosszú ideje házasságban élő asszony, bántó új valósággal szembesülhet. Egy elfoglalt anya rájöhet, hogy a figyelmére máshol van szükség. És a nő, aki csak egy kis jót szeretett volna tenni, azon kaphatja magát, hogy sokkal nagyobb szerepet játszik, mint tervezte.”
„Minden ember valami nagy, nagy titok. És a legszimplább is megfejthetetlen. Emberésszel elérhetetlen.”
Móricz Zsigmond – A peregrinus