Cicero az igaz barátról

„Igaz barát olyan, mintha második énünk volna.”

Cicero

Grace klinika 5/4 – Felfedezés

„Krisztus előtt 6500-ban egy ember ránézett a barárjára és azt mondta: ‘Van egy ötletem, fúrok egy lyukat a koponyádba. Jobban leszel.’ És akkor megszületett a sebészet. Kell némi agyamentség, hogy valaki egy lyukat akarjon fúrni egy koponyába. De a sebészek mindig is magabiztos bagázs voltak. Többnyire tudjuk mit csinálunk és ha nem, akkor úgy teszünk. Bátran megyünk idegen terepre. Kitűzzük a zászlónkat és dirigálni kezdünk másoknak. Felpezsdítő és riasztó is.

Szeretjük azt hinni, hogy nem félünk. És szívesen fedezünk fel új helyeket és szerzünk új élményeket. De a helyzet az, hogy folyamatosan rettegünk. Talán a félelem a vonzalom része. Valaki horror filmeket néz, mi pedig felvágunk dolgokat és a sötét mélybe ugrunk. De végülis nem a szörnyűségeket akarjuk hallani. Ha van italunk, barátunk és 45 percünk. Az egyszerű napok uncsik. Egy kisebb katasztrófa, na arról érdemes beszélni!”

Grace klinika

Mr. Robot 1/4 – Démonok

„Úgy tartják az ördög akkor a legerősebb, amikor elfordulunk. Mint egy program, amely csendben fut a háttérben, amíg mi mással sz*rakodunk. Démonoknak hívjuk őket, felhasználói interakció nélkül dolgoznak. Monitoroznak, naplóznak, értesítést küldenek. Az ősi ösztönök, elnyomott emlékek, öntudatlan szokások, mind velünk vannak, mindig aktívak. Igyekszünk helyesen cselekedni jól viselkedni, elhozni a változást, de az egész sz*rt sem ér. Mert a szándékaink lényegtelenek, nem a szándékok vezérelnek, hanem a démonok. … Hogy megijesztenek-e a reményteli pillanatok? Igen, hiszen ott vannak a démonok. Mert egy felhaszhnálói jóváhagyástól független parancs úgyis kirántja a talajt a lábam alól. Tovább folytatódik a hamis örömök és valós csapások körforgása. Ezt biztosra veszem. … A démonok sosem tétlenkednek. Folyton ügyködnek. Elcsábítanak. Manipulálnak. A markukban vagyunk. És hiába vagy velem, hiába hoztalak létre. A lényeg nem változik. Egyedül küzdünk a démonainkkal. És a legjobb amit remélhetünk, a reménysugarunk a küzdelem során, hogy ha kitörünk innen, akkor a túloldalon legalább ismerős arcok várnak.”

Mr. Robot