A part – A paradicsom

„Továbbra is hiszek a paradicsomban. De most legalább tudom, nem kint keresendő, mert a paradicsom nem egy hely, ahová mehetsz, hanem egy perc, mikor úgy érzed valaminek a része vagy. És ha rátalálsz erre a percre örökké tart.”

A part

Grace klinika 11/1 – Elveszni és megtalálni

„5 éves koromban anyám otthagyott a vidámparkban. Csak arra emlékszem, hogy az egyik percben még a körhintán ültem, a következőben pedig már sehol nem volt. Nem emlészem, hogy találtam meg. Arra sem emlékszem, hogy kerültem haza. De arra emlékszem, mi történt ezután. Azt mondta, ne aggódjak. Azt mondta, minden rendben lesz. Azt mondta, játszuk azt, csendben maradok. Tudtam, nem szabad kérdeznem semmit. Más különben szóltam volna, hogy ottmaradt a babám. Nagyon szerettem azt a babát, nem akartam otthagyni. Fura nem, ahogy a memória működik? Egyes dolgokra nem emlékszünk, míg másokat sosem felejtünk el.

Nem mindig rossz dolog elveszni. Néha muszáj elvesznünk, hogy megtaláljuk egymást. És néha csak azért találjuk meg egymást, hogy újra teljesen elvesszünk. Nincs mindig hatásunk rá és könnyen lehet, hogy egyedül maradunk. Ahogy állunk a teraszon és visszanézünk az életünkre, amit magunk mögött hagyunk. El kell fogadnunk hogy vége elveszett, ahogy mi is. Nem tehetünk mást, minthogy nem mozdulunk, veszünk egy mély levegőt és csak várunk. Arra hogy legközelebb hova sodor minket a szél.”

Grace klinika

Grace klinika 13/1 – Mégse

„Nem lenne jó, néha visszavonni a dolgokat. Amit mondtunk. Amit tettünk. De nincs mégse gomb, csak remélhetjük, hogy tanulunk, hogy változunk. Igaz? Hogy jobbak lehetünk. Nem vonhatjuk vissza, amit tettünk. A múlton nem változtathatunk, mert a jövő folyton a nyomunkban van.

A legjobb, ha a múlt a múltban marad. Tovább lépünk és tanulunk belőle. Ha nem tanulunk a hibánkból, nem rajtunk múlik, milyen jövő vár ránk. A múlton már nem tudunk változtatni. Ami történt, megtörtént. De a jövőnket mi határozzuk meg. Vagy jobb lesz vagy rosszabb.”

Grace klinika

Móricz Zsigmond a sorsról

„Mindenkinek ki van jelölve egy sínpár, már a születésekor s azon kell haladnia és azon mehet, amerre visz… De vannak lelkek, akik át tudnak ugrani egyik sínről a másikra s akkor a más élete elől veszik el az érvényesülés útját… és az a másik leszorul, kiesik… az nem baj: fő, hogy jó sínre kerüljön valaki… és hagyja ott a maga régi nehéz útját.”

Móricz Zsigmond