„Amíg élek, szenvedek, tévedek, kockáztatok, adok és veszítek, addig meghátrál előlem a halál.”
Anaïs Nin
Gyilkos elmék 6/7 – Bernard Malamud a hősökről
„Hõsök nélkül mind egyszerû emberek lennénk, és nem tudnánk, milyen messzire mehetünk.”
Bernard Malamud
Grace klinika 1/6 – Félelem vs siker
„Pár száz évvel ezelőtt Benjamin Franklin megosztotta a világgal a sikerének titkát: Amit ma megtehetsz – mondta – sose halaszd holnapra. Ez az ember fedezte fel a villamosságot. Azt hihetnénk többen is megfogadjuk a szavát. Nem tudom miért halogatjuk a dolgokat, de ha tippelnem kéne, azt mondanám a félelem az oka. Félelem a kudarctól, a fájdalomtól, a visszautasítástól. Néha pusztán a döntéshozataltól félünk, merthogy mi van, ha tévedünk, ha helyre hozhatatlan hibát követünk el. Akármitől is félünk egy dolog tuti biztos, hogy idővel a fájdalom, hogy nem tettünk meg valamit nagyobb, mint a félelem, hogy megtegyük. Olyan lesz, mintha egy hatalmas tumort cipelnénk.
…
Ki korán kel, aranyat lel. Kétszer ad, ki gyorsan ad. Aki sokat markol, keveset fog. Nem csinálhatunk úgy, mint akinek nem szóltak. Mind ismerjük a közmondásokat, hallottuk a filozófusokat, a nagyszüleinket, akik mind a rohanó időről beszéltek. Ugye ismerős a mondat: ragadd meg az alkalmat. Mégis néha magunknak kell rájönnünk. El kell követnünk a saját hibáinkat, meg kell tanulnunk a leckét. A ma lehetőségeit besöpörjük a holnap szőnyege alá, de egyszer csak nem megy és akkor végre tényleg felfogjuk, hogy miről beszélt Benjamin Franklin. Hogy jobb tudni, mint sötétben élni. Hogy jobb az ébredés, mint az alvás. És hogy a legnagyobb bukás is, a legcsúnyább, legszörnyűbb hiba is jobb, mintha meg se próbáljuk.”
Grace klinika
Gyilkos elmék 6/21 – Stephen King a szörnyekről
„Az emberi helyek néha embertelen szörnyeket szülnek.”
Stephen King
Grace klinika 5/10 – Kapcsolatok
„Anyám élete legszebb és legrémisztőbb percének nevezte. A műtőasztal végén állni és tudni, hogy az ott fekvő beteg élete csakis és kizárólag rajtad múlik. Mindenről álmodunk, mert az első ember, aki először szólózik egy műtőben, az nagymenő.
…
Egyedül lépünk be a világba és egyedül távozunk. És közben csupán annyi történik, hogy igyekszünk magunknak társat találni. Kell a segítség, kell a támasz. Másképp magunkra maradunk. Idegenek. Egymástól elvágva. És elfelejtjük, mennyire össze vagyunk kötve. Ezért hát a szerelmet választjuk, az életet. És így egy kis ideig egy kicsit kevésbé vagyunk egyedül.”
Grace klinika