„Szeretlek … És azt se mondom, hogy nem tudok nélküled éni. Tudok nélküled élni. Csakhogy nem akarok!”
Azt beszélik
„Szeretlek … És azt se mondom, hogy nem tudok nélküled éni. Tudok nélküled élni. Csakhogy nem akarok!”
Azt beszélik
Dúdolni halkan
Jéghideg ágyban ébredek, tudod,
fény mossa az éjszaka ráncait,
tudom és érzem, hogy merre jársz,
hiába hiszed, hogy nem vagy itt.
Most sokáig nem látlak, tudod,
pedig nem vehetem le rólad a szemem,
lepedőm markolja sóhajod:
csak Te mondod így ki a nevem.
Az illatodban ülve várok egész nap,
hogy szádban hozd el éltető vizemet,
itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort,
ahogy szemedhez ér, én ott vagyok Veled!
Én ott vagyok Veled!
Többet nem tudok,
csak Neked dúdolni halkan,
néznek a csillagok,
bennem most is béke van!
Álom, szakadék mélye vár,
onnan is visszahív egy szó,
dalt szül a súlyos félhomály,
érzem, hogy sírni volna most jó.
Reszket a föld, ha hozzám ér,
egy-egy békés gondolat,
amit nekem küldesz el,
amiben magad is benne vagy
Benne vagy…
Többet nem tudok,
csak Neked dúdolni halkan,
néznek a csillagok,
bennem most is béke van!
Többet nem tudok,
csak Neked dúdolni halkan,
néznek a csillagok,
bennem most is béke van!
Ákos
„Ha az vagyok, amim van és elveszítem, amim volt, akkor ki marad belőlem?”
Erich Fromm
„Haragot tartani, mint mérget inni és várni, hogy a másik haljon bele.”
névtelen
„Képzeljék el, hogy milyen életet akartak élni? És hogy kivel akarták leélni? A munkát, amire vágytak. Olyan életet élnek, amilyet megálmodtak maguknak? Így akartak élni? Ha felnőttek.
…
Nyissák ki a szemüket. Nézzenek jól körül. Na milyen? Tetszik, amit látnak? Emlékezzenek vissza, amikor kicsik voltak. Olyan életet élnek, amilyet elképzeltek maguknak? Vagy még mindig valami nagyobbról álmodoznak?”
Grace klinika