„A természet kegyetlen. Mindenhol ragadozók olálkodnak. Azok, akikre nem kívülről támadnak, gyakran önmaguktól kell megmentenünk. A nőkre szeretnek a gyengébbik nemként gondolni. De a vadonban a nöstények sokkal ádázabbak is lehetnek, mint hím megfelelőik. A fészkünk megóvása a legősibb és legerősebb ösztön. És néha a legkielégítőbb is.”
Bosszú
„Mindig könnyű megállapítani, hogy kik a barátaink. Azok, akik ránk szólnak, ha pojácát csinálunk magunkból. Vagy ha hiú ábrándokkal áltatjuk magunkat. Vagy ha túlzásokba esünk. De a barátaink közül is csak a legjobbak mondják meg az igazat. Akkor is ha tudják, dühösek leszünk. … Igen, csak a barátaink mondják meg nekünk az igazat. Úgyhogy ha felhívják a figyelmünket valami gyanúsra, talán érdemes hallgatni rájuk.
…
Igen, a jó barátok azok, akik megmondják nekünk az igazat önmagunkról. Még ha az igazságot mi magunk vonakodunk is beismerni. Hogy még sok mindent meg kell tanulnunk. Hogy néha muszáj segítséget kérnünk. Hogy esetleg nem veszünk észre egy kiváló lehetőséget. Igen, ha megtudjuk az igazságot az gyakran más útra terelhet minket. De sosem tudhatjuk, hogy az az út hová vezet vagy hogy ki figyeli minden léptünket.”
“Élete során az ember gyakran attól fél, amitől nem kellene, vagy nem úgy fél, ahogy kellene, vagy nem akkor, amikor kellene.”
Arisztotelész
„Létezik egy nagyon érdekes gyerekjáték. Összekapaszkodnak és háromra megpróbálják eltörni egymás ujját. A végsőkig ki kell tartani, vagy legalábbis tovább, mint a másik fél. A játék, akkor ér véget, ha valaki azt mondja állj. Feladja. Kegyelmet kér. Nem egy vidám játék.
…
A játékban, ha valaki kegyelmet kér, a másik figyel rá és megszűnik a fájdalom. Bár mindig ilyen könnyen menne. Ez már nem játék. Nem vagyunk gyerekek. Hiába kérünk kegyelmet senki sem hallja meg. Magunk vagyunk. És a semmibe kiálltunk.”
Grace klinika
„Minden olyan férfinak és nőnek, aki valamilyen eszmét követ, vannak ellenségei.”
Daisy Bates