Charlotte Brontë – szeretet vs csalódás

„Az emberi szeretet parányi morzsája jutott nekem; nagyra tartottam, azt hittem, igazgyöngy, ám elolvadt az ujjaim között, kicsúszott a kezemből, mint a jégdarab.”

Charlotte Brontë

Grace klinika 5/18 – Veszteség

„A sebészek nem a kedvességről és gügyögésről ismertek. Arrogánsak, türelmetlenek, gonoszak leggyakrabban. Azt hinnénk nincsenek barátaik. Ki viselné el őket? De a sebészek olyanok, mint a nátha. Kellemetlenek és kitartóak. A sebészek kellemetlenek, agresszívak, megállíthatatlanok. Olyan emberek, akikre szükséged lehet, ha pácban vagy.

Ha orvos vagy, az nem könnyíti meg a barátkozást. Talán, mert az élet és a halandóság folyton az arcunkba csap. Vagy mert ha minden nap látjuk a halált, kénytelenek vagyunk észrevenni, hogy az élet, minden perc kölcsönkapott idő. És minden ember, akivel törődni kezdünk újabb veszteség az összesítésben a vonal alatt. Ezért van az, hogy annyi orvos van, aki egyáltalán nem is barátkozik. De mi többiek kötelességből mozgatjuk a vonalat És minden veszteséget olyan messzire tolunk, amennyire csak lehetséges.”

Grace klinika

Született feleségek 7/4 – Retikül

„Retikülnek hívják. És minden nő tudja, gyakorlatilag bármi lehet benne. A személyre szabott mobiltól, a romantikus regényen át, az életmentő gyógyszerig. De bármi is rejtőzzön benne, egy valamiben biztosak lehetünk. Minden retikül elárul valamit a nőről, aki viseli. Akár tudja az illető, akár nem.

Retikülnek hívják. És minden nő tudja, gyakorlatilag bármi lehet benne. Egy kisbaba cumis üvegétől kezdve, a védelem árán át, egy új barátnőnek szóló ajándékig. Bármi is rejtőzzön benne, egy valamibe bizotsak lehetünk minden retikül elárul valamit a nőről, aki viseli. Akár tudja, akár nem.”

Született feleségek