„Az önsajnálat a legnagyobb ellenségünk. Ha behódolunk neki, egész életünkben semmi bölcset sem tudunk tenni.”
Helen Keller
Bor, mámor, Provance – győzelem vs vereség
„A győzelemből nem tanulsz semmit, majd meglátod. Bezzeg a vereség sokkal bölcsebbé tehet. Nem utolsó sorban rájössz, mennyivel élvezetesebb nyerni.”
Bor, mámor, Provance
Grace klinika 6/16 – Tervek
„A sebészek a részletek rabjai. Szeretjük a statisztikákat, a listákat és a műtéti eljárásokat. A betegeink azért élnek, mert szeretjük követni a lépéseket, de bármennyire is szeretnénk mindig a számokra támaszkodni, a tervre, tudjuk, hogy sok orvosi felfedezés csupán a véletlen műve. Ecsetpenész, penicilin, mérgező fakéreg, a malária gyógyszere, egy kis kék kapszula a magas vérnyomásra, ágyő impotencia. Nehéz elfogadnunk, hogy nem mindig a kemény munka az, vagy a részletekre figyelés, ami meghozza a választ. De néha hátradőlünk, lazítunk és várjuk az örömteli véletlent.
…
Mindegy mit tervezünk, milyen lépéseket teszünk. Nem tudjuk, hogyan zárjuk a napot. Persze szeretnénk tudni, milyen csavart labdákat dobnak elénk. Mindig a véletlenek bizonyulnak a legizgalmasabbnak a napban, az életben. Néha megjelennek emberek, akikre nem számítottunk. Adódnak fordulatok, amiket magunk sosem választottunk volna. Egyszerre ott találod magad, ahol nem is gondoltad volna. És ez jó. Van, akinek hozzá kell szoknia. Akkor is tudod, hogy egyszer majd megtanulod értékelni. Elalváskor mindig a másnapra gondolunk. Átnézzük a terveket. Listát írunk. És reméljük, hogyha ránk talál a véletlen, végül örömöt okoz majd.”
Grace klinika
Derült égből Polly – álmok
„Miért nem hagyod abba és lépsz végre tovább? Nem az számít, hogy mi volt a múltban, vagy hogy mi lesz a jövőben. Az ég szerelmére, maga az út a fontos. Nincs értelme végigcsinálni ezt a sok szarságot, ha nem élvezed az utat. És tudod mit? Mikor a legkevésbé várod, jön valami remek dolog, jobb, mint amiről valaha álmodtál.”
Derült égből Polly
Patch Adams – A szeretet
„Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő vagy égő szegfű lennél, mely tüzes nyilakat szór. Úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledző dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban. Úgy szeretlek, akár a növény, mely nem virágzik, és virágai fényét magába rejtve hordja. Szerelmed tette, hogy testemben él sötéten a fojtó, sűrű illat, amely felszáll a földről. Szeretlek, nem tudom, mikortól és mi végre, gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek. Így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni, csak így, csakis e módon, hogy nincs külön te, nincs én, oly közel, hogy enyém a kezed a mellemen, oly közel, hogy pillád az én álmomra zárul.”
Patch Adams