„Nem tehetek róla, hogy megszülettem, és nem tehetek arról, hogy meghalok. Ami a kettő között van arról tehetek. Ez az én szabadságom, ha úgy tetszik öröklétem.”
Csukás István
Bosszú 1/20 – Gyász
„A gyásznak öt szakasza van. Az első a tagadás. Utána következik a harag, azután az alkudozás és a bánat. Legtöbbünknek az utolsó szakasz a beletörödés.
…
A gyásznak öt szakasza van. Az első a tagadás. Utána következik a harag. Azután az alkudozás, a bánat és a beletörödés. De a gyász könyörtelen uralkodó. Amikor már azt hinnéd, szabad vagy, rájössz, hogy sosem volt rá esélyed.”
Bosszú
Grace klinika 9/9 – Futás
„A mellékvese stressz hatására olyan hormonokat termel, melyek éberré és ugrásra késszé tesznek bennünket. A gond csak az, hogy nem tudhatjuk, hogy igazi katasztrófával állunk-e szemben vagy csak egyszerű idegesség van a háttérben.
…
A test nem ismeri fel a különbséget idegesség és izgatottság között. Pánik és kétely. A kezdet és a vég. A tested csak azt üzeni, menekülj. Néha nem hallgatsz rá. Ez az ésszerű megoldás. De néha hallgatsz rá. Bízhatsz a zsigereidben, igaz? Ha a tested azt mondja, hogy fuss, futás!”
Grace klinika
Grace klinika 8/15 – Problémák
„Mikor mindent megpróbáltál, de a fejfájásod nem szűnik, vagy tovább köhögsz, a duzzanat nem lohad, akkor fordulsz szakemberhez. Mi sebészek évekig tanuljuk, hogyan lássuk meg a másodperc töredéke alatt, hogy pontosan mi is a probléma. A baj csak az, hogy minden idő dacára, amit a baj meglátásának tanulására fordítottunk, egyesek látóköre rettentően szűk marad. És hogyan győzhetnél meg valakit, aki a tudománnyal takarózik?
…
Lehet, hogy nem tetszik, de időről-időre mégis muszáj megállnunk és kitisztult fejjel meglátni a nagyobb képet. Valójában, ha rájössz, hogy rosszul nézted a dolgokat, nagyon felszabadító tud lenni. Hirtelen új utak nyílnak meg, új lehetőségek ott, ahol korábban nem voltak és minden rendbe jön, ha egy reménytelen helyzet már nem tűnik annak. Viszont olykor másképp alakulnak a dolgok.”
Grace klinika
Grace klinika 5/21 – Sajnálom
„Mind emlékszünk arra, amikor kiskorunkban megharaptunk egy másik gyereket a játszótéren. Az óvónő azt mondta, kérjünk bocsánatot. És kértünk is, de nem őszintén. Mert az, akit megharaptunk meg is érdemelte. De ahogy idősebbek leszünk a bajt helyrehozni nem olyan egyszerű. Ha kinősz a homokozóból nem mondhatod csak úgy. Úgy is kell gondolnod. Persze amikor orvosok leszünk a sajnálom nem egy egyszerű szó. Vagy azt jelenti, hogy meghalsz és nem segíthetek. Vagy azt jelenti, hogy nagyon fog fájni.
…
Orvosként nem csinálhatjuk vissza a hibáinkat. És ritkán bocsátunk meg magunknak értük. Ez a mesterséggel jár. De emberként mindig jobban akarjuk csinálni, jobbak akarunk lenni, jóvá tenni a rosszat, akkor is ha lehetetlennek tűnik. Persze a sajnálommal nincs mindig vége. Talán mert túl sok mindenre használjuk. Fegyvernek. Kifogásnak. De ha tényleg sajnáljuk, ha jókor mondjuk ki, ha úgyis gondoljuk, akkor megteszi. Ha tettekkel mondjuk el, amit szavakkal nem tudunk. Ha jókor mondjuk, a sajnálom tökéletes. Ha jókor mondjuk, a sajnálom maga a megváltás.”