„Mai rohanó világunkban, mind túl sokat gondolkodunk, túl sokat kutakodunk, és közben a puszta létezés öröméről megfeledkezünk.”
Eckhart Tolle
Született feleségek 1/13 – A felelősség
„Előbb vagy utóbb eljön az az idő, amikor mindannyiunknak felelősségteljes felnőtté kell válnunk. És megtanulnunk lemondani a vágyainkról, hogy a helyes utat választhassuk. Egy életen át felelősségteljesnek lenni persze nem mindig könnyű feladat. És az évek múlásával ez a teher sokaknak már-már elviselhetetlenné válik, de azért igyekszünk helyesen cselekedni, jót tenni, nemcsak magunkkal, hanem azokkal is akiket szeretünk. Igen. Előbb vagy utóbb mindannyiunknak felelősségteljes felnőtté kell válnunk. Senki sem tudja ezt olyan jól, mint a kamaszok.”
Született feleségek
Gyilkos elmék 11/12 – Theodore Roosevelt az emberekről
„Ha egy embernek csak tudást adunk, de erkölcsöt nem, akkor az fenyegetés a társadalomra nézve.”
Theodore Roosevelt
Ákos – Dúdolni halkan
Dúdolni halkan
Jéghideg ágyban ébredek, tudod,
fény mossa az éjszaka ráncait,
tudom és érzem, hogy merre jársz,
hiába hiszed, hogy nem vagy itt.
Most sokáig nem látlak, tudod,
pedig nem vehetem le rólad a szemem,
lepedőm markolja sóhajod:
csak Te mondod így ki a nevem.
Az illatodban ülve várok egész nap,
hogy szádban hozd el éltető vizemet,
itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort,
ahogy szemedhez ér, én ott vagyok Veled!
Én ott vagyok Veled!
Többet nem tudok,
csak Neked dúdolni halkan,
néznek a csillagok,
bennem most is béke van!
Álom, szakadék mélye vár,
onnan is visszahív egy szó,
dalt szül a súlyos félhomály,
érzem, hogy sírni volna most jó.
Reszket a föld, ha hozzám ér,
egy-egy békés gondolat,
amit nekem küldesz el,
amiben magad is benne vagy
Benne vagy…
Többet nem tudok,
csak Neked dúdolni halkan,
néznek a csillagok,
bennem most is béke van!
Többet nem tudok,
csak Neked dúdolni halkan,
néznek a csillagok,
bennem most is béke van!
Ákos
Victor Hugo a szeretetről
„Ha valaki szeret vagy szeretett, érje be vele. Többet ne is kívánjon magának. Más gyöngyszemet hiába is kívánna magának az élet sötét redői közt. Szeretni annyi, mint tökéletessé válni.”
Victor Hugo