„Ha egy embernek csak tudást adunk, de erkölcsöt nem, akkor az fenyegetés a társadalomra nézve.”
Theodore Roosevelt
„Ha egy embernek csak tudást adunk, de erkölcsöt nem, akkor az fenyegetés a társadalomra nézve.”
Theodore Roosevelt
„Egyesek hisznek abban, hogy a gyónásban a bűnös lélek békét talál. A gyónás megszabadít szégyenünktől és a hibáink felett érzett bánattól. Akiket megcsap a halál szele, gyakran késztetést éreznek, hogy lezárják a múltat, hogy mindent helyre hozzanak. De ha a halál nem is végez velük, majd a démonaik.
…
A bűnös szív hallgat. A titkok, amiket őriz, elfolytják a hangját. Egyesek szerint a győónás megkíméli a megkínzott lelket. Mások szerint ez csak a gyengeség jele. Mert legvégül bármit is mond az ember. Bárhogy is érez azzal kapcsolatban, amit tett. Mind nem számít. A halál szorításában minden megbocsáthatatlanná válik.”
Bosszú
„A természet változik. És mi teljesen függünk ettől a változó világtól. Ez biztosítja az élelmünket, a vizet és a levegőt. Nincs ennél nagyobb értékünk, muszáj megvédenünk.”
David Attenborough
„A sebészeti gyakorlat túlélésének a kulcsa a tagadás. Tagadjuk, hogy fáradtak vagyunk. Tagadjuk, hogy félünk. Tagadjuk, hogy görcsösen igyekszünk a sikerért. És legfőképpen pedig tagajuk hogy tagadunk. Csak azt látjuk, amit látni akarunk és azt hisszük el, amit el akarunk hinni. Ez működik. Annyit hazudunk önmagunknak, hogy egy idő után magunk is elhisszük, hogy a hazugság az igazság. Addig tagadunk, amíg meg sem látjuk az igazat. Még akkor se, ha ott van az orrunk előtt.
…
Néha a valóság a semmiből kerül mögénk és csíp a fenekünkbe. És mikor a gát átszakad, csak úszni tudunk. A színlelés világa egy ketrec és nem gubó. Csak egy ideig ámíthatjuk önmagunkat. Fáradtak vagyunk, félünk. A tagadás nem változtat az igazságon. Előbb vagy utóbb félre kell tennünk a tagadást és emelt fövel, villámló szemmel nézni szembe a világgal. Ha az ember folyton csak tagad, a sok apró csepp óceánná dagad. De vajon hogyan védekezzünk a fulladás ellen?”
Grace klinika
„Az egyetemen ismertem valakit aki hétvégenként bűvész volt gyerekek szülinapi zsúrjain. Ez elég furcsa érzés. Ha ketté akarunk vágni valakit, azt gyakorolnunk kell. Ha színpadra lépünk és mindenki minket néz, nem akarjuk, hogy a közönség lássa, izzadunk. A cél, hogy csak a varázslatot lássák.
…
Nem véletlenül nem akarunk mindent elmondani. Közönség előtt még a legkisebb dolgokat is hatalmasnak érezzük. A nagy pillanatokat pedig egészen világrengetőnek. A lényeg, hogy a feszültség miatt ne szalasszuk el a lehetőségeket. Csak álljunk ki pörén és félve. És képzeljük azt, nem lát senki.”
Grace klinika