Grace klinika 10/11 – Fejlődés

„Minden orvosnak van egy piszkos kis titka. Mind versengő tudományos kockák vagyunk. Általános iskolában mi készítettük a legjobb és legnagyobb vulkánokat, amelyek olvadt gumi lávát lövelltek ki. Középiskolában órákig dolgoztunk a patkányos labirintusunkon. Hogy egy nap mi legyünk azok, akik megváltoztatják az orvostudományt egy életre.

A fejlődés kulcsa néha az, hogy rájöjjünk, hogyan kell megtennünk az első lépést. Ezután kezdődik az út. Reméljük a legjobbakat. És kitartunk éjjel-nappal. Akkor is ha fáradtak vagyunk. Akkor is ha feladnánk. Nem tesszük. Ugyanis úttörők vagyunk. De azt senki sem mondta, hogy könnyű lesz.”

Grace klinika

Babits Mihály a könyvről

„Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell,
hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember:
mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember –
így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember.”

Babits Mihály

Grace klinika 3/10 – Barátok

„A nap végén mikor véget ér a stressz csak arra vágyunk, hogy közel legyünk valakihez. És mikor igyekszünk távolságot tartani és úgy tenni mintha nem törödnénk egymással általában nagy kamu. Kutatunk és eldöntjük kit akarunk a közelünkben. És ha megtaláltuk ezeket az embereket, ragaszkodunk hozzájuk. Mindegy mennyire bántottuk meg őket. Akik még a nap végén is velünk vannak, őket érdemes megtartani. És persze néha közel lehet túl közel van. De néha a személyes terünk ilyen megsértése az, amire pontosan vágyunk.”

Grace klinika

Anatole France – vágyakzás

„Minden, ami él, az túlságosan is titokzatos. S te, kedvesem, számomra örök talány maradsz, amelynek értelme az élet gyönyöreit és a halál borzalmait rejti magában. Ne félj attól, hogy odaadod magadat nekem. Mindig vágyni fogok rád, és sohasem foglak kiismerni. Vajon valóban a miénk-e valaha is az, akit szeretünk? Vajon másvalami-e a csók és az ölelés, mint egy gyönyörűséges kétségbeesés erőfeszítése? Még amikor karjaimba szorítlak, akkor is kereslek, sohasem vagy az enyém, mert mindig kívánlak téged, s mert benned a lehetetlent és a végtelent kívánom.”

Anatole France