Grace klinika 10/24 – Jövő

„Azt nem tudhatja, idióta. Tőle ez akár élete legrosszabb napja is lehetne. Tudják mit szoktak mondani: Ki tudja lehet, hogy holnap elüt egy busz? Ez azért túlzásnak tűnik. Amíg egy barátunkat tényleg el nem üti egy busz. A lényeg az, hogy sosem tudhatjuk, hogy milyen nap vár ránk.

Mindig, amikor azt hisszük, látjuk a jövőt, csak egy pillanatra is. Az megváltozik. A jövő néha képes teljesen gyorsan megváltozni és mi csak arról dönthetünk mi a következő lépés. Dönthetünk úgy, hogy félünk tőle. Csak állunk remegve és nem mozdulunk. Elképzelve  a lehető legrosszabbat is. Vagy elindulhatunk az ismeretlen felé. És remélhetjük, hogy fantasztikus lesz.”

Grace klinika

Született feleségek 4/16 – Név

„Mit ér a név? A címkék, amiket másokra akasztunk. Vajon elmondanak-e mindent, amit tudnunk kell? Ha azt mondjuk rá, hogy gyerek még, az azt jelenti, hogy teljesen ártatlan? Ha drog dealer-nek nevezzük az, azt bizonyítja, hogy velejéig gonosz? Akit lelkésznek hívunk vajon mindig a lelkiismerete szerint cselekszik? Egy gaztevőnek bélyegzett férfi rendelkezhet egy hős jellemvonásaival? Az az igazság, hogy egy név éppoly kevéssé árulja el, hogy ki valaki, mint azt hogy az illető mire képes.”

Született feleségek

Grace klinika 6/21 – Érzések

„A bőrünk testünk legnagyobb szerve. Megvéd minket. Összetart. Szó szerint elárulja mit érzünk. A bőr lehet puha és sérülékeny. Nagyon érzékeny. Roppant törékeny. A bőr egy sebésznek nem számít. Könnyedén belevágunk, mögé nézünk. Az alatta lévő titkok érdekelnek. Finomság, érzékenység kell hozzá.

Mindegy milyen vastag bőrűek próbálunk lenni. Milliónyi érző idegvégződés van ott. Teljesen szabadon. És túl sok mindent éreznek. Megpróbáljuk megvédeni magunkat a fájdalomtól. De ez nem mindig sikerül. Néha csak egyetlen dolog marad. Hogy érzünk.”

Grace klinika

Grace klinika 7/3 – Különc

„A legtöbb sebész különc kisgyerek volt. Míg más kisgyerekek kint játszottak, mi begubóztunk a szobánkba. Bemagoltuk a preiódusosrendszert. Órákon át kis mikroszkópok fölött görnyedtünk. Vagy békát boncoltunk. … Képzelhetik micsoda megkönnyebbülés volt, amikor felnőttünk és rájöttünk, hogy vannak még olyanak, akik éppenolyan különcök, mint mi. Mikroszkópokkal, döglött békákkal és a késztetéssel, hogy embereket szedjenek szét.

Senki nem akar különc lenni. A legtöbben észre sem veszik, hogy azok, míg túl késő nem lesz megváltozni. De nem számít mekkora különc leszel, a végén akkor is lesz valaki, aki vár rád, hacsak nem lépett még tovább. Mert ha szerelemről van szó, még a különcök sem várnak örökké.”

Grace klinika