„Szerelem. Az idegsebészek szerint az agy ugyanazon részeit aktiválja, mint a függőségek. Azt érezzük, hogy bármit megtehetünk. Bárkik lehetünk. Bármit elérhetünk. És ha belekóstolunk még többet akarunk.
…
A szerelem olyan, hogy ha jön, akkor nagyon jó. De ha nem, akkor nagyon fáj. És ha nem találjuk az egyensúlyt a jó és a rossz dolgok között, abba beleőrülünk.”
Grace klinika
„Az emberek azt hiszik, hogy birtokolnak egy elmét, pedig az elméjük az, ami fogva tartja őket.”
Bob Marley
„Határozott különbség van egy férfi és egy nő agya között. A női agy hipokampusza nagyobb, amitől kevésbé felednek, jobb a memóriájuk. A férfi agynak nagyobb a parietális kérge, ez segít a támadások kivédésénél. A férfi agy másképp veszi a kihívásokat, mint a női. A nők a nyelvi kommunikációban erősek. A részletekben. Empátiában. A férfiak nem igazán. Ez nem azt jelenti, hogy nekünk nincsenek érzéseink. Mi is tudunk az érzéseinkről beszélni, csak hát … többnyire inkább nem tesszük.
…
Légy férfi, folyton ezt hajtogatják. De mit jelent ez egyáltalán? Az erőről van szó. Vagy inkább az áldozatról. Vagy a győzelemről. Talán egyszerűbb ez ennél. Tudnod kell, mikor légy férfi. Néha akkor vagy igazán férfi, ha félreteszed az egodat, beismered a vereséget és egyszerűen kezdesz mindent előlről.”
Grace klinika
„A felszín alatt mind testvérek vagyunk, akár minden embert megnyúznék, hogy ezt bizonyítsam.”
Ayn Rand
„A világon mindenki a boldogságot hajszolja – és van is egy biztos mód, amellyel megtalálhatjuk: ellenőrizzük a gondolatainkat. A boldogság nem a külső körülményeken,hanem a belsőnkön múlik. Nem az a tény tesz boldoggá vagy boldogtalanná, hogy mid van, kivagy, hol vagy, mit csinálsz – csakis az, hogy mit gondolsz minderről. Például két ember lehet ugyanazon a helyen, és teheti ugyanazt egyszerre, mindkettőnek nagyjából ugyanannyi pénze és tekintélye lehet – mégis lehet az egyik szerencsétlen, a másik pedig boldog. Miért? A dolgok eltérő megítélése miatt. Éppen annyi boldog arcot láttam a pusztító hőségben napi hét centért izzadó és küszködő kínai munkások között, mint a New York-i Park Avenue légkondicionált hivatalaiban.”
D. Carnegie