„Szerelem. Az idegsebészek szerint az agy ugyanazon részeit aktiválja, mint a függőségek. Azt érezzük, hogy bármit megtehetünk. Bárkik lehetünk. Bármit elérhetünk. És ha belekóstolunk még többet akarunk.
…
A szerelem olyan, hogy ha jön, akkor nagyon jó. De ha nem, akkor nagyon fáj. És ha nem találjuk az egyensúlyt a jó és a rossz dolgok között, abba beleőrülünk.”
Grace klinika
„A sebészek nem a kedvességről és gügyögésről ismertek. Arrogánsak, türelmetlenek, gonoszak leggyakrabban. Azt hinnénk nincsenek barátaik. Ki viselné el őket? De a sebészek olyanok, mint a nátha. Kellemetlenek és kitartóak. A sebészek kellemetlenek, agresszívak, megállíthatatlanok. Olyan emberek, akikre szükséged lehet, ha pácban vagy.
…
Ha orvos vagy, az nem könnyíti meg a barátkozást. Talán, mert az élet és a halandóság folyton az arcunkba csap. Vagy mert ha minden nap látjuk a halált, kénytelenek vagyunk észrevenni, hogy az élet, minden perc kölcsönkapott idő. És minden ember, akivel törődni kezdünk újabb veszteség az összesítésben a vonal alatt. Ezért van az, hogy annyi orvos van, aki egyáltalán nem is barátkozik. De mi többiek kötelességből mozgatjuk a vonalat És minden veszteséget olyan messzire tolunk, amennyire csak lehetséges.”
Grace klinika
„Igazán vesztéskor mutatkozik meg a jellem, és nem győzelemnél.”
Stephen King
„Carpe diem. Borzasztóan irritál ez a kifejezés. Hogy tervezzük, akkor az életünket, a karriert, a családot, ha mindig csak a mának élünk. Ha minden nap minden percét megragadnánk, nem lennének orvosok. Ki csinálná végig az orvosit? Túl elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy a mában éljünk. Bármit is jelentsen ez.
…
Na jó, igazuk volt a rómaiaknak. Élvezned kell az életedet. Élni azt jelenti, hogy minden reggel, amikor felkelsz választanod kell. Vagy megragadod az élet minden pillanatát és a jövőre gondolsz jöjjön bármi. Vagy behúzod a függönyöket és kizárod a napfényt.”
Grace klinika
„Az emberi test minden sejtje kicserélődik átlagosan minden hetedik évben. A kígyókhoz hasonlóan a magunk módján mi is vedlünk. Biológiai értelemben új emberré válunk. Ugyanúgy nézünk ki, nagy valószínűséggel. A változás nem látható. Legalábbis legtöbbünkben. De mind megváltozunk teljesen és örökre. Ez normális.
…
Amikor azt mondjuk, az emberek nem változnak. A tudósok megőrülnek. Mert a változás gyakorlatilag az egyetlen, ami a tudományban állandó. Energia. Anyag. Mindig változik. Átalakul. Egyesül. Megnő. Elhal. Az a természetellenes, ahogy próbálunk nem változni. Az ahogy ragaszkodunk ahhoz, amilyenek a dolgok voltak. Ahelyett, hogy hagynánk őket annak, amik. Az, hogy a régi emlékekhez ragaszkodunk, ahelyett hogy újakat kreálnánk. Az ahogy igyekszünk hinni abban, minden tudományos jel ellenére, hogy az életben van, ami állandó. A változás folyamatos. Hogy hogy éljük meg a változást, tőlünk függ. Belehalhatunk. Vagy tekinthetjük új esélynek az életre. Ha kinyitjuk az ujjainkat. Engedünk a szorításon. Ellazulunk. A változás lehet adrenalin. Mintha bármelyik percben új esélyt kapnánk az életre. Mintha bármelyik percben bárki újjászülethetne.”
Grace klinika