Grace klinika 11/5 – Káosz

„Hosszas gondolkodás, és számtalan álmatlanul töltött éjszaka után úgy döntöttem, hogy nem létezik olyan, hogy felnőtt. Kiköltözünk, beköltözünk, elköltözünk a családunktól és sajátot alapítunk. De az alapvető bizonytalanságok, az alapvető félelmek és a sok régi seb mind velünk együtt nőnek. És mikor már hatalmába kerítene minket az érzés, hogy az élet és a körülmények most már arra kényszerítettek minket, hogy végleg felnőjünk … az anyánk hirtelen ilyesmit mond … sőt mi több ilyesmit … Felcseperedünk, megnövünk, megöregszünk. De az esetek döntő többségében mégis csak gyerekek maradunk, akik futkosnak a játszótéren és veszettül próbálkoznak beilleszkedni.
…
Úgy hallottam, hogy fel lehet nőni, csak eddig még nem találkoztam olyannal, akinek sikerült. Ha nincs szülő, akinek ellentmondjunk megszegjük a saját magunk által felállított szabályokat. És kiborulunk, ha a dolgok nem a szánk íze szerint mennek. A legjobb barátainkkal titkokat pusmogunk a sötétben. Ott keresünk vigaszt, ahol találunk.  És reménykedünk, minden észérv és minden tapasztalatunk ellenére. Mint a gyerekek, sose adjuk fel a reményt.”

Grace klinika