Grace klinika 13/11 – Hősök

„Vannak hőseink. Akikre felnézünk. A példaképeink. Akik segítenek jobbá válni, mert ők jobbak nálunk. Hibátlanok, ha messziről nézzük őket. Mert ha túl közelről nézzük, kiderül, hogy a hősök is átlagemberek. És az átlagemberek cserben hagynak.

A hősök nem különlegesek. Csak emberek, mint mi. Csak élni akarnak. Boldogok akarnak lenni. Jobban dolgozni. Jobban élni. Jobban lenni. A hősök nem jobbak, nem bátrabbak, mint mások. Végülis csak emberek. Megsérülnek, összetörnek, véreznek. De néha, időről-időre, amikor számít jót tesznek, ami mindent megváltoztat. A hős is csak ember és ez a lényeg. Ha ők képesek rá, akkor mi is. Úgyhogy nem állunk meg, nem adjuk fel. Felállunk és küzdünk. És mindig megmentjük a világot.”

Grace klinika

A holló – a szem

„A szem rejti a világ minden hatalmát, barátom, egy szem néha hasznosabb, mint a tulajdonosa.”

A holló

Született feleségek 4/8 – Múlt, hibák

„Úgy gondolunk a múltra, mint a híd alatt rég lefolyt vízre. Folyóra, mely elmossa ifjúságunk ballépéseit. Kihunyt szerelmeket. Leküzdhetelen szenvedélyeket. Veszni hagyott lehetőségeket. De előbb vagy utóbb elénk sodor valamit az élet, ami emlékeztet a hibáinkra és a bűnökre, amiket elkövettünk.

Múltbéli hibáinknak meg van aza rossz szokásuk, hogy visszasodrodnak az életünkbe és olyankor bizony meg kell fizetnünk értük.

A múltat sosem hagyjuk igazán a hátunk mögött. Kísértetek olálkodnak a sötétben, lesben állva, hogy emlékeztessenek döntéseinkre. De ha hátra tekintünk lehet, hogy egy kitárt karú régi barátra lelünk. Vagy egy ellenünk ármánykodú régi ellenségre. Vagy egy felnőtt fiúra, aki szívből megbocsájt. Milyen szomorú, hogy valaki nem hajlandó visszanézni és sosem érti meg, hogy aki a múltat tagadja, az arra van kárhoztatva, hogy ugyanabba a hibába essen újra.”

Született feleségek

Stephen King az álmokról

„Ébredés után a legtöbb álom olyan, mint a molylepke üres gubója vagy a felhasadt borsóhüvely: megannyi halott váz, amelyen tombolva, de röpkén viharzott át az élet, és aztán kiszállt belőle.”

Stephen King