Grace klinika 13/16 – Lefagyás

„Lefagyunk. Megdöbbenünk. Nem forog a nyelvünk. Így hívjuk, ha a brilliáns agyunk egyszercsak leáll. Hiába készülünk fel rá, de ez az érzés hirtelen tör ránk. Váratlanul. Amikor megtörténik és leáll az agyunk. Ha kinyitjuk a szánkat, de nem jön ki hang. A jó hír az, … hogy megesik mindenkivel.

Lefagyunk. Megdöbbenünk. Nem forog a nyelvünk. Nem véletlenül történik ez. Nem találunk szavakat, ha a tét óriási és sok a vesztenivalónk. Megijedünk, hogy túl sokat mondunk vagy rosszat. De valójában az egyetlen rossz, amit mondhatunk, ha nem mondunk semmit.”

Grace klinika

Grace klinika 13/18 – Üzenet

„Mikor Anyám alzheimer kórja súlyosbodott, átnéztem a számláit és találtam egy cetlit. Ez volt a cetlire írva: Fontos! Mondd Meredith-nek, hogy ne …” És ennyi, nem fejezte a mondatot. Mit ne csináljon Meredith? Ne igyon túl sokat? Ne simogasson kutyákat? Ne szeressen bele bárkibe? Ne hagyja menni a locsolót? Akkoriban keveset beszéltünk. Ezt már bánom. Többet kellett volna.

Folyton Anyám cetlijére gondolok. Mondd Meredith-nek, hogy ne. Ne féljen? Ne aggodjon? Ne adja fel olyan könnyen? Ne legyen szerelmes? Ne szüljön gyereket? Ne hazudjon soha? Sokat töprengek, mit tegye, mit ne tegyek. Megtanultam, hogy minden rajtam múli. Csakis rajtam. Már nincs kitől megkérdeznem. Én döntöm el, hogy mit akart írni. Mondd Meredith-nek, hogy ne féljen. Szia, Anya.”

Grace klinika

Grace klinika 8/5 – Veszteség

„Az emberi szervezet kompenzál a veszteségekért. Alkalmazkodik, hogy ne vágyjon arra, amit nem kaphat meg. De olykor a veszteség túl nagy és a testünk nem tud magától kompenzálni. Akkor lépnek közbe a sebészek.

Reménykedünk, mikor elindulnak a dolgok. Azt várjuk, hogy az egész világot megkapjuk. Nem azt, hogy elveszítjük. Azt mondják, a veszteséget nem elfogadni egyfajta őrültség. Talán így igaz, de van, hogy ez kell az életben maradáshoz.”

Grace klinika