Grace klinika 13/18 – Üzenet

„Mikor Anyám alzheimer kórja súlyosbodott, átnéztem a számláit és találtam egy cetlit. Ez volt a cetlire írva: Fontos! Mondd Meredith-nek, hogy ne …” És ennyi, nem fejezte a mondatot. Mit ne csináljon Meredith? Ne igyon túl sokat? Ne simogasson kutyákat? Ne szeressen bele bárkibe? Ne hagyja menni a locsolót? Akkoriban keveset beszéltünk. Ezt már bánom. Többet kellett volna.

Folyton Anyám cetlijére gondolok. Mondd Meredith-nek, hogy ne. Ne féljen? Ne aggodjon? Ne adja fel olyan könnyen? Ne legyen szerelmes? Ne szüljön gyereket? Ne hazudjon soha? Sokat töprengek, mit tegye, mit ne tegyek. Megtanultam, hogy minden rajtam múli. Csakis rajtam. Már nincs kitől megkérdeznem. Én döntöm el, hogy mit akart írni. Mondd Meredith-nek, hogy ne féljen. Szia, Anya.”

Grace klinika

Grace klinika 7/1 – Újjászületés

„Az emberi test minden sejtje kicserélődik átlagosan minden hetedik évben. A kígyókhoz hasonlóan a magunk módján mi is vedlünk. Biológiai értelemben új emberré válunk. Ugyanúgy nézünk ki, nagy valószínűséggel. A változás nem látható. Legalábbis legtöbbünkben. De mind megváltozunk teljesen és örökre. Ez normális.

Amikor azt mondjuk, az emberek nem változnak. A tudósok megőrülnek. Mert a változás gyakorlatilag az egyetlen, ami a tudományban állandó. Energia. Anyag. Mindig változik. Átalakul. Egyesül. Megnő. Elhal. Az a természetellenes, ahogy próbálunk nem változni. Az ahogy ragaszkodunk ahhoz, amilyenek a dolgok voltak. Ahelyett, hogy hagynánk őket annak, amik. Az, hogy a régi emlékekhez ragaszkodunk, ahelyett hogy újakat kreálnánk. Az ahogy igyekszünk hinni abban, minden tudományos jel ellenére, hogy az életben van, ami állandó. A változás folyamatos. Hogy hogy éljük meg a változást, tőlünk függ. Belehalhatunk. Vagy tekinthetjük új esélynek az életre. Ha kinyitjuk az ujjainkat. Engedünk a szorításon. Ellazulunk. A változás lehet adrenalin. Mintha bármelyik percben új esélyt kapnánk az életre. Mintha bármelyik percben bárki újjászülethetne.”

Grace klinika

Lermontov az életről

„Ha az emberek valamivel többet gondolkoznának, meggyőződnének róla, hogy az élet nem éri meg, hogy annyit nyugtalankodjunk miatta…”

Lermontov