Grace klinika 2/14 – Hazugság vs igazság

„Orvosként megtanuljuk, hogyan kell szkeptikusnak lenni, mert a betegeink folyamatosan hazudnak nekünk. A törvény így szól: Minden beteg hazug, amíg őszintesége be nem bizonyosodik. Hazudni rossz, legalábbis ezt tanítják. Állandóan. Születésünktől. Az őszinteség a legjobb út, az igazság felszabadít. A hazug ember és a sánta kutya esete meg hasonlók. De sajnos néha muszáj hazudni. Azért hazudunk magunknak, mert az igazság, az igazság baromira fáj.

Mindegy mennyire próbáljuk tagadni, nem észre venni. A hazugságok végül szertefoszlanak. Akár tetszik, akár nem. De tudják mitől igaz az igazság, mert fáj. Ezért hazudunk.”

Grace klinika

A holló – a lélek

„Valamikor régen az emberek azt hitték, hogy ha valaki meghal, egy holló viszi át a lelkét a holtak birodalmába. De ha az emberrel még életében valami borzalmas dolog történt, megeshet, hogy a kínzó bánat miatt a lelke a túlvilágon sem talál nyugalmat. És néha, nagyon ritkán, a holló visszatérhet a lélekkel, hogy az jóra fordíthasson mindent, ami rossz.”

A holló

Grace klinika 5/18 – Veszteség

„A sebészek nem a kedvességről és gügyögésről ismertek. Arrogánsak, türelmetlenek, gonoszak leggyakrabban. Azt hinnénk nincsenek barátaik. Ki viselné el őket? De a sebészek olyanok, mint a nátha. Kellemetlenek és kitartóak. A sebészek kellemetlenek, agresszívak, megállíthatatlanok. Olyan emberek, akikre szükséged lehet, ha pácban vagy.

Ha orvos vagy, az nem könnyíti meg a barátkozást. Talán, mert az élet és a halandóság folyton az arcunkba csap. Vagy mert ha minden nap látjuk a halált, kénytelenek vagyunk észrevenni, hogy az élet, minden perc kölcsönkapott idő. És minden ember, akivel törődni kezdünk újabb veszteség az összesítésben a vonal alatt. Ezért van az, hogy annyi orvos van, aki egyáltalán nem is barátkozik. De mi többiek kötelességből mozgatjuk a vonalat És minden veszteséget olyan messzire tolunk, amennyire csak lehetséges.”

Grace klinika

Charles Dickens az emberekről

„Így van ez egész életünk során: legsötétebb perceinkben olyan emberek gusztusa szerint cselekszünk, akik megvetésünk tárgyai egyébkor.”

Charles Dickens