Grace klinika 3/7 – Sebek

„Sebészként megtanuljuk keresni a kórt. Néha könnyű felismerni a bajt. Legtöbbször lépésről lépésre kell haladni. A felszínen kezdeni, a baj bármilyen jele után kutatni. Egy duzzanat, egy seb, egy váratlan tumor után. Legtöbbször nem tudjuk első ránézésre megmondani, hogy mi baja lehet egy embernek. Végtére is kívülről teljesen épnek tűnhet, de ami belül van az egész más történetről árulkodik.

Nem minden seb felületi. A legtöbb seb sokkal mélyebb, mint hinnénk. De szabad szemmel nem látható. És vannak olyan sebek, amelyek meglepetésként érnek minket. De minden sebre vagy betegségre érvényes, hogy le kell ásni és a baj valódi forrását megtalálni. És ha megtaláltuk a bajt gőzerővel próbáljuk helyrehozni.”

Grace klinika

Született feleségek 7/16 – Szülők

„A kertvárosok tele vannak szülőkkel. És minden szülőnek megvan a maga stílusa. Vannak a fegyelmezők. Vannak a fojtogatók és az alkudozók. De egy valamiben mindannyian egyformák. Mind imádnak pálcát törni a szomszéd szülő fölött. … Igen, minden szülőnek megvan a maga stílusa, de a lelke mélyén mind attól fél, hogy rosszul csinálja.”

Született feleségek

Grace klinika 13/7 – Javítás

„Ha nem rossz, ne javítsd meg. Ez ugyanúgy igaz az emberi testre, mint egy mosógépre, vagy egy turmixgépre. Egy jó sebész tudja, hogy ha olyasmit szerelünk, amit nem kell megszerelni, a mi hibánk lesz, ha rosszabb lesz, mint volt.

Nem könnyű belátni, ha tévedtünk és hogy hiába tűnik minden jónak, van gond. Valami rossz és tudnunk kell, hogy hol romlott el és hogy hogyan javítsuk meg. Különben minden tönkre megy.”

Grace klinika

George Orwell a hatalomról

„A hatalom abban rejlik, hogy az emberi lelkeket darabokra tépjük, s aztán olyan új alakban rakjuk össze, amilyenbe akarjuk.”

George Orwell

Grace klinika 10/18 – Fertőzés

„Minden ébren töltött óra alatt átlagosan tizennyolcszor érintjük meg az arcunkat. Naponta körülbelül százszor tesszük ki magunkat valamilyen fertőzésnek. A fertőzés gonosz módon kihasználja a mindennapi szokásainkat. Terjed, ha megfogunk egy ajtót, egy asztalt, a lift gombját, egy tollat, egy poharat. Vagy pénzt. Csak annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk megállítani a terjedését. Mert ha már terjed, általában a vírus győz.

Köztudott, hogy az orvosok a legrosszabb betegek. Nem törődünk a tünetekkel, amíg össze nem esünk. Szeretjük azt hinni, hogy mások vagyunk, mint a betegeink. De egyikünk sem legyőzhetetlen. Végül szembe kell néznünk vele, hogy emberek vagyunk és hogy néha legnagyobbaknak is kell segítség.”