Grace klinika 4/5 – Kísértés

„A sebészek okkal tanulják meg forgatni a szikét. Szeretjük azt mutatni, hogy kemény hidegfejű tudósok vagyunk. Eljátszani, hogy semmitől sem rettenünk meg. De az igazság az, hogy azért leszünk sebészek, mert a lelkünk mélyén reméljük, hogy legyőzzük azt, ami kísért minket. A gyengeség, a törékenység, a halál.

Nemcsak a sebészekre igaz. Igazából senkit nem ismerek, akit ne kísérteni valami vagy valaki. És valahányszor megpróbáljuk egy szikével kivágni a fájdalmat, vagy elrejteni a szekrény mélyére rendszerint belebukunk. Csak úgy tűnnek el a randa foltok, ha új lapot nyitunk. Vagy eltemetünk egy régi történetet. Hogy végre-végre megnyugodjon.”

Grace klinika

Született feleségek 1/12 – a halál

„A halál elkerülhetetlen. Ígérete már születésünkkor megpecsételi mindannyiunk sorsát, de mielőtt ez az ígéret betartatik,  mind azt reméljük, hogy történik velünk valami. Legyen az gyönyörteli szerelem, vagy békés családi élet, esetleg gyötrelmes veszteség. Mind arra vágyunk, hogy megtapasztalhassunk valamit, ami értelemet ad életünknek, de a szomorú valóság az, hogy nem minden élet nyer értelmet. Egyesek a számukra ezen a bolygón kimért időt a partvonalon ücsörögve töltik, arra várván, hogy történik velük valami. Míg késő nem lesz.”

Született feleségek

Grace klinika 3/1 – Az idő

„A műtőben az idő elveszíti jelentését. Varratok és életmentés közben. Az óra nem számít többé. 15 perc, 15 óra. Odabent a műtőben a legjobb sebészek mellett repül az idő. A műtőn kívül ellenben az idő előszeretettel billent minket fenéken. Még a legerősebbeket is meg tudja lepni. Lelassít, áldogál, végül megfagy. És mi ott ragadunk a pillanatban, és moccani sem bírunk, sem az egyik, sem a másik irányba.

Az idő rohan. Az idő senkire nem vár. Az idő begyógyítja a sebeket. De mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. Időt, hogy talpra álljunk. Időt, hogy felnőjjünk. Időt, hogy felejtsünk. Időt.”

Grace klinika

Dan Brown – mosoly

„Húzd ki magad, mosolyogj, hadd törjék csak a fejüket, hogy mitől van olyan jó kedved.”

Dan Brown