Grace klinika 6/13 – Bizalom

„Sokat kérünk a betegeinktől. Elaltatjuk őket. Felvágjuk őket. Az agyukban és a beleikben turkálunk éles szerszámokkal. Elvárjuk, hogy vakon bízzanak bennünk. Fura mód épp a bizalom az, ami egy sebésznek nehéz. Mert azt tanuljuk már a kezdetektől, hogy csak magunkban bízhatunk. Csakis a saját ösztöneinkre számíthatunk. Az egyetlen, amire támaszkodhatsz a saját tudásod. Míg egy nap kilépsz a tanteremből be a műtőbe. Körülvesznek az emberek. Egy csapat. Egy csapat, amelyre támaszkodnod kell, akár bízol bennük, akár nem.”

Grace klinika

Grace klinika 5/15 – Múlt és jövő

„Minden beteg története ugyanúgy kezdődik. Azzal, hogy jól vannak. Az akkorral kezdődik. Kapaszkodnak abba a pillanatba, a jólét emlékébe, az akkorba, mintha azzal, hogy beszélnek róla visszahozhatnák. És közben nem veszik észre, hogy azzal, hogy nekünk mesélnek róla, orvosoknak azt jelenti nincs visszaút. Mire hozzánk kerülnek már az azutánban járunk.  És mint minden beteg története ugyanúgy kezdődik. A történet vége rajtunk múlik, a helyes diagnózisunkon és a kezelésen áll vagy bukik a beteg sorsa. És mind hősök akarunk lenni.”

Grace klinika

Tatiosz – gondolatok

“Amit magadról gondolsz, hozzád tartozik; amit másokról gondolsz, az is hozzád tartozik. Amit rólad gondolnak, azzal semmi dolgod, ha meg akarod őrizni lelked békéjét.”

Tatiosz

Született feleségek 6/5 – Ítélkezés

„A vérünkben van, hogy ítélkezünk a körülöttünk élők felett. Elítélünk idegeneket az öltözetük miatt. A szomszédainkat azért, ahogy a kertjüket gondozzák. És a barátainkat azért, ahogy nyilvánosan viselkednek. Igen mindannyian örökösen ítélkezünk. Sose gondolván arra, hogy egy napon mi magunk lehetünk, akit megítélnek. … Igen, a vérünkben van, hogy ítélkezzünk a körülöttünk élők felett. És a vérünkben van az is, hogy másokat okoljunk a saját hibáinkért.

A vérünkben van, hogy ítélkezzünk a körülöttünk élők felett. Ha eleresztik a fülünk mellett a kívánságaikat azt gondoljuk tiszteletlenek. Ha nem figyelik a gyereküket árgus szemmel, levonjuk a következtetést, hogy alkalmatlan szülők. Ha csaláson kapjuk őket feltételezzük, hogy ismerjük az indokaikat. De mi történik akkor, ha végre megállunk egy percre, hogy a saját életünket tegyük mérlegre. Fájó lehet hátra tekinteni s látni, hogy mibe keveredtünk bele. És még annál is fájóbb rájönni, hogy nem áll szándékunkban kiszállni.”