Grace klinika 8/6 – Őszinteség

„Egy gyerekkel egyszerű. Egy sírás egyenlő éhes vagy. Másik sírás fáradtság. Csak felnőttként kezdünk bonyolulttá válni. Rejtegetni kezdjük az érzéseinket. Falakat húzunk. És a végén már nem tudjuk mit is gondol vagy érez a másik. Akaratunkon kívül az álcázás nagy mesterei leszünk.

Nem mindig könnyű őszintének lenni. Van, hogy mégis muszáj meglépnünk. Van, amit viszont jobb magunkban tartani. A bambát adni. Ha minden porcikád ellenkezik is. Így hát hallgatsz, őrzöd a titkot és más utat találsz a boldogsághoz.”

Grace klinika

Bosszú 3/18 – Vér

„Gyerekkorunkban összerezzenünk a vér látványára. Még nem értjük, hogy az a családot jelenti. A hűséget. És az élet velejét. És mi a hátránya? Elkerülhetetlen, hogy a vér a gyermeket a fájdalomra emlékeztesse. Erőszakosan figyelmeztet, hogy bármit elveszíthetünk egy szempillantás alatt.”

Bosszú

D. Carnegie – A mosoly értéke

A mosoly értéke

Semmibe se kerül, de sokat teremt.
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják
és nem juttatja koldusbotra
azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de emléke
néha örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy
meglehetne nélküle és senki sem
olyan szegény, hogy ne lenne
gazdagabb tőle.
Táplálja a jóakaratot az üzleti
életben, boldogságot teremt az
otthonban és mindenütt a barátság
biztos jele.
Pihenés az elfáradt embernek,
napfény a csüggedtnek, világosság
a szomorkodónak és a természet
legnagyszerűbb ellenszere
a bajokkal szemben.
Nem jelent földi javakat senki
számára: nem lehet megvenni,
elkérni, kölcsönadni vagy ellopni
csak önként lehet odaadni.
Ha valaki túl fáradt ahhoz hogy
mosolyogni tudjon, akkor legalább
te nézz rá derülten.
Senkinek sincs annyira szüksége a
mosolyra, mint annak, aki maga
már nem tud mosolyogni.
Ha meg akarod kedveltetni magad
az emberekkel, akkor

Mosolyogj!

D. Carnegie

Elisabeth Kübler-Ross a halálról

„Egy emberi lény békés halálának a látványa hullócsillagra emlékeztet; a milliónyi fények egyikére a hatalmas égbolton, amely rövid pillanatra felgyullad, hogy aztán eltűnjön örökre a végtelen éjszakában.”

Elisabeth Kübler-Ross