Grace klinika 8/6 – Őszinteség

„Egy gyerekkel egyszerű. Egy sírás egyenlő éhes vagy. Másik sírás fáradtság. Csak felnőttként kezdünk bonyolulttá válni. Rejtegetni kezdjük az érzéseinket. Falakat húzunk. És a végén már nem tudjuk mit is gondol vagy érez a másik. Akaratunkon kívül az álcázás nagy mesterei leszünk.

Nem mindig könnyű őszintének lenni. Van, hogy mégis muszáj meglépnünk. Van, amit viszont jobb magunkban tartani. A bambát adni. Ha minden porcikád ellenkezik is. Így hát hallgatsz, őrzöd a titkot és más utat találsz a boldogsághoz.”

Grace klinika

Grace klinika 8/14 – Szerelem és fájdalom

„Van úgy az életünkben, hogy a szerelem tényleg mindent legyőz. A kimerültséget, az alváshiányt, mindent. És van úgy is, hogy a szerelem semmi mást nem hoz, csak fájdalmat.

A fájdalmat mindig csillapítanunk kell. Néha úgy csillapítjuk, hogy kihozzuk a legtöbbet abból, ami van. Néha belefeledkezünk belefeledkezünk a pillanatba. És néha csak úgy csillapíthatjuk a fájdalmat, ha fegyverszünetet kötünk.”

Grace klinika

Grace klinika 3/14 – Eshetőségek

„Egy sebész mindig a legrosszabb eshetőségekben gondolkodik. Nem engedjük meg magunknak, hogy a legjobbra számítsunk, mert túl sokszor van, hogy a legjobb elmarad. De olykor-olykor valami hihetetlen történik. És hirtelen a legjobb reálissá válik. És olykor-olykor megtörténik a csoda is. És minden józan ítélőképességünk ellenére reménykedni kezdünk.

Orvosként megszoktuk, hogy a betegeknek csak tényeket mondunk, de amit ők igazán tudni akarnak az az, hogy elmúlik-e a fájdalom. Hogy jobban lesznek-e. Hogy meggyógyulnak-e. A betegeink azt akarják tudni, hogy vajon van-e remény.De elkerülhetetlen, hogy szembetaláljuk magunkat a legrosszabb eshetőséggel. Ha a beteget cserben hagyja a teste és a tudomány által ismert összes gyógymód is csődöt mond, mikor a legrosszab eshetőség bekövetkezik, mi már csak a reménybe kapaszkodhatunk.”

Grace klinika

Lermontov az életről

„Ha az emberek valamivel többet gondolkoznának, meggyőződnének róla, hogy az élet nem éri meg, hogy annyit nyugtalankodjunk miatta…”

Lermontov