„A súlyos bosszú, a súlyos hallgatás leánya.”
Vittorio Alfieri
„A súlyos bosszú, a súlyos hallgatás leánya.”
Vittorio Alfieri
„Carlos Solis hozzá volt szokva, hogy hatalmi pozícióban üljön. Legyen az egy erős kocsi kormánya mögött. Vagy az asztalfőn egy üzleti ebéden. Vagy egy nagyhatalmú cég élén. De most, hogy Carlos Solis új karrier építésébe kezdett hirtelen sokkal szerényebb pozícióba találta magát.
…
Igen, a hatalomról nem könnyű lemondani. Beismerni, hogy szükségünk lehet a segítségre barátoktól és szomszédoktól. Beletörődni, hogy egy szerettünk tényleg tudhatja, hogy mi a legjobb nekünk. Feladni saját helyes elhatározásunkat egy cseppet sötétebb szándékért. De egyeseknek a legnehezebb arról az erőről lemondani, amellyel saját vágyaikat fegyelmezik.”
„Minden beteg története ugyanúgy kezdődik. Azzal, hogy jól vannak. Az akkorral kezdődik. Kapaszkodnak abba a pillanatba, a jólét emlékébe, az akkorba, mintha azzal, hogy beszélnek róla visszahozhatnák. És közben nem veszik észre, hogy azzal, hogy nekünk mesélnek róla, orvosoknak azt jelenti nincs visszaút. Mire hozzánk kerülnek már az azutánban járunk. És mint minden beteg története ugyanúgy kezdődik. A történet vége rajtunk múlik, a helyes diagnózisunkon és a kezelésen áll vagy bukik a beteg sorsa. És mind hősök akarunk lenni.”
Grace klinika
„Mindig könnyű megállapítani, hogy kik a barátaink. Azok, akik ránk szólnak, ha pojácát csinálunk magunkból. Vagy ha hiú ábrándokkal áltatjuk magunkat. Vagy ha túlzásokba esünk. De a barátaink közül is csak a legjobbak mondják meg az igazat. Akkor is ha tudják, dühösek leszünk. … Igen, csak a barátaink mondják meg nekünk az igazat. Úgyhogy ha felhívják a figyelmünket valami gyanúsra, talán érdemes hallgatni rájuk.
…
Igen, a jó barátok azok, akik megmondják nekünk az igazat önmagunkról. Még ha az igazságot mi magunk vonakodunk is beismerni. Hogy még sok mindent meg kell tanulnunk. Hogy néha muszáj segítséget kérnünk. Hogy esetleg nem veszünk észre egy kiváló lehetőséget. Igen, ha megtudjuk az igazságot az gyakran más útra terelhet minket. De sosem tudhatjuk, hogy az az út hová vezet vagy hogy ki figyeli minden léptünket.”
„Az ifjúság rettenthetetlensége a tapasztalatlanságból következik.”
Victor Hugo