„A kontroll illuziója elviselhetőbbé teszi a tehetetlenség érzését.”
Allie Brosh
„A kontroll illuziója elviselhetőbbé teszi a tehetetlenség érzését.”
Allie Brosh
„Megtalálhatók bármely város bármely utcáján. Emberek, akik forralnak valamit. A nő, aki felhívta egyik régi barátját A férfi, aki ebédre invitálta a főnökét, hogy megkapja a szebbik irodát. A lány, aki ápolja a bácsikáját, hogy bekerüljön a végrendeletébe. Igen, ezeket az embereket szinte bárhol megtalálni, amint nagy műgonddal rejtegetik a hátsó szándékaikat.
…
Szinte bárhol megtalálhatók. Barátságos emberek, akiket valami hátsó szándék vezérel. A nő, aki kihasználja szomszédját, hogy álláshoz jusson. A feleség, aki kihasználja a befolyását, hogy felvetessen egy baráti kémet. A férj, aki kihasználja a sármját, hogy barátaitól lopjon. És biztosak lehetnek benne, hogy a legbarátságosabb embereknek olyan hátsó szándékaik vannak, amikre sosem derül fény. Egészen addig, amíg már túl késő.”
Született feleségek
„Voltál már valaha főszereplő egy darabban? Énekeltél szólót? Mindenki Rád néz. Várják, hogy megtedd, amiért fizettek. Nyomást érzel, hogy teljesíts. Volt idő amikor a műtőt operációs színháznak hívták. Érzésre most is az. Emberek az előadásra készülnek. A díszlet kész. Vannak jelmezek, maszkok kellékek. Mindent el kell próbálni, koreografálni, míg egyszer eljön az idő és a függöny felgördül. A carnegh-i hall-ról azt mondják, csak egy módon juthatsz be oda: ‘gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás emberek …’
…
Bárcsak kosztümös próba volna az élet és lehetne ismételni. Gyakorolnánk és gyakorolnánk minden percét míg tökéletesen műteni tudnánk. De sajnos életünk minden napja egy külön előadás. Úgy tűnik, hogy ha kapunk is esélyt próbálni, készülni, gyakorolni. Akkor sem tudunk felkészülni az élet nagy pillanataira.”
Grace klinika
„Vannak boldog könnyek, fájó mosolyok,
mindig lesznek szerelmek, míg a föld forog.
Az élet szép, de élni tudni kell,
az élet egy harc és benne győzni kell!”
Anatole France
„Az emlékezéshez nem emlék,
hanem szeretet kell,
S akit szeretünk,
azt nem feledjük el.”
Shakespeare