„A meggyőződés nagyobb ellensége az igazságnak, mint a hazugság.”
Nietzsche
„A meggyőződés nagyobb ellensége az igazságnak, mint a hazugság.”
Nietzsche
„Úgy tartják a villám nem csap kétszer ugyanoda. De ez csak mítosz. Nem esik meg gyakran, mert a villám általában elsőre betalál. Ha 30000 ampernyi áram csap beléd, azt megérzed. Elfelejted tőle ki is vagy. A villám megégethet. Megvakíthat. Leállhat a szíved. És komoly belső sérüléseket okozhat. De ahhoz képest, hogy egy ezred másodperc alatt történik, mindent megváltoztathat.
…
A villám nem gyakran csap be kétszer. Ilyen csak egyszer van egy életben. Mégha úgyis érezzük, hogy a sokk újra és újra utol is ér. A végén elmúlik a fájdalom és elcsitul a sokk hatás. És egyszer gyógyulni kezdessz. Felépülsz valamiből, amit nem láttál előre. De néha a szerencse Neked kedvez. Ha jó helyen vagy jó időben, bármilyen csapás érhet, akkor is van esélyed a túlélésre”
Grace klinika
„A megbecsülésből eredő szeretet csak néz, lélegzetét visszafojtva hallgat, és örül, hogy ilyen csoda létezik, még ha nem is az ő számára; nem omlik össze, ha elveszíti, és boldog, hogy egyáltalán találkozott vele.”
C.S. Lewis
„Meghalni nem könnyű. A testet életben maradásra tervezték. Kemény koponya. Erős szív. Élénk érzékek. Ha a test kezd elbukni, jönnek a gyógymódok. A sebészek elég arrogánsak, hogy azt higgyék, bárkit megmenthetnek. Mint mondtam, meghalni nem könnyű.
…
Élni jobb, mint meghalni. Egy pontig. De még ha helyes is hagyni meghalni a másikat, egy sebésznek nem ez a dolga. Mi arrogánsak vagyunk és versengünk. Nem szeretünk veszíteni. És a halál az veszteség. Akkor is ha tudjuk, hogy nem az, ha tudjuk, hogy ideje és hogy helyes. És tudjuk, hogy mindent megtettünk. De nehéz elhesegetni, hogy tehettünk volna többet.”
Grace klinika
„Az élet kevés kötelességgel indul. Felesküszünk a zászlóra. Esküszünk, hogy visszavisszük a könyvet a könyvtárba. De ahogy öregszünk esküket teszünk, ígérgetünk, tele leszünk kötelességekkel. Nem ártani. Az igazat és csakis az igazat. Míg a halál el nem választ. És csak gyűlnek, csak gyűlnek míg mindenkinek mindent megígérünk és ráeszmélünk, hogy mi a kötelesség.
…
Ha sebész vagy mindenki utánad kap. Csak egy ígéretet teszünk. És hirtelen megfojtanak a kötelezettségek a betegeink felé, a kollégák felé, a gyógyítás felé. Így azt tesszük, amit minden normális ember, elfutunk az ígéreteink elől, hátha elfelejtik őket. De előbb vagy utóbb utol érnek. De néha a legrettegettebb kötelesség elől nem is éri meg elfutni.”