„Minden normális ember kísértést érez egyszer, hogy a tenyerébe köpjön, felhúzza a fekete zászlót és elvágja valaki torkát.”
H.L. Mencken
Grace klinika 7/1 – Újjászületés
„Az emberi test minden sejtje kicserélődik átlagosan minden hetedik évben. A kígyókhoz hasonlóan a magunk módján mi is vedlünk. Biológiai értelemben új emberré válunk. Ugyanúgy nézünk ki, nagy valószínűséggel. A változás nem látható. Legalábbis legtöbbünkben. De mind megváltozunk teljesen és örökre. Ez normális.
…
Amikor azt mondjuk, az emberek nem változnak. A tudósok megőrülnek. Mert a változás gyakorlatilag az egyetlen, ami a tudományban állandó. Energia. Anyag. Mindig változik. Átalakul. Egyesül. Megnő. Elhal. Az a természetellenes, ahogy próbálunk nem változni. Az ahogy ragaszkodunk ahhoz, amilyenek a dolgok voltak. Ahelyett, hogy hagynánk őket annak, amik. Az, hogy a régi emlékekhez ragaszkodunk, ahelyett hogy újakat kreálnánk. Az ahogy igyekszünk hinni abban, minden tudományos jel ellenére, hogy az életben van, ami állandó. A változás folyamatos. Hogy hogy éljük meg a változást, tőlünk függ. Belehalhatunk. Vagy tekinthetjük új esélynek az életre. Ha kinyitjuk az ujjainkat. Engedünk a szorításon. Ellazulunk. A változás lehet adrenalin. Mintha bármelyik percben új esélyt kapnánk az életre. Mintha bármelyik percben bárki újjászülethetne.”
Grace klinika
Bosszú 3/3 – Gyónás
„Egyesek hisznek abban, hogy a gyónásban a bűnös lélek békét talál. A gyónás megszabadít szégyenünktől és a hibáink felett érzett bánattól. Akiket megcsap a halál szele, gyakran késztetést éreznek, hogy lezárják a múltat, hogy mindent helyre hozzanak. De ha a halál nem is végez velük, majd a démonaik.
…
A bűnös szív hallgat. A titkok, amiket őriz, elfolytják a hangját. Egyesek szerint a győónás megkíméli a megkínzott lelket. Mások szerint ez csak a gyengeség jele. Mert legvégül bármit is mond az ember. Bárhogy is érez azzal kapcsolatban, amit tett. Mind nem számít. A halál szorításában minden megbocsáthatatlanná válik.”
Bosszú
Csukás István – Tavaszi vers
Tavaszi vers
Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kékszemű tavaszi üzenet.
Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.
Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.
Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé,
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!
Csukás István
Mátrix – a remény
„A remény az emberi önáltatás kvintesszenciája, mely egyszerre tud a legerősebb oldala és a leggyengébb pontja lenni.”
Mátrix