„A kötelék, mely igazi családodat összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránt érzett tisztelet és a benne lelt öröm.”
Richard Bach
Grace klinika 10/24 – Jövő
„Azt nem tudhatja, idióta. Tőle ez akár élete legrosszabb napja is lehetne. Tudják mit szoktak mondani: Ki tudja lehet, hogy holnap elüt egy busz? Ez azért túlzásnak tűnik. Amíg egy barátunkat tényleg el nem üti egy busz. A lényeg az, hogy sosem tudhatjuk, hogy milyen nap vár ránk.
…
Mindig, amikor azt hisszük, látjuk a jövőt, csak egy pillanatra is. Az megváltozik. A jövő néha képes teljesen gyorsan megváltozni és mi csak arról dönthetünk mi a következő lépés. Dönthetünk úgy, hogy félünk tőle. Csak állunk remegve és nem mozdulunk. Elképzelve a lehető legrosszabbat is. Vagy elindulhatunk az ismeretlen felé. És remélhetjük, hogy fantasztikus lesz.”
Grace klinika
Zootropolis II. – Különbözőség
„Sokféle állat él a világban és … és néha elkezdünk felfigyelni a sok apróságra, amiben különbözünk. És elkezdünk aggódni. De ha esetleg néha beszélnénk egymással, ha megpróbálnánk megérteni egymást, rájönnénk, hogy hiába különbözünk annyira, ez egyáltalán nem változtat semmin. És ráeszmélnénk, hogy az amitől én én vagyok, te pedig te, erősebbé tehet mindkettőnket.”
Zootropolis II.
Bosszú 2/2 – Feltámadás
„Azok számára, akik hisznek a feltámadásban, a halál mellékes. Az nem a vég, hanem egy új kezdet. Egy második esély. Egy találkozás. A feltámadás elmélete olyan csábító, hogy könnyű elfelejteni, mielőtt bárkit feltámaszthatnál halottaiból, tölts pár napot a pokolban.
…
Azok számára, akik hisznek a feltámadásban, a halál mellékes. A feltámadás során a halottból élő lesz és azok, akik élnek abban hisznek, hogy sosem halnak meg.”
Bosszú
Grace klinika 4/2 – Függőség
„A kórházban minden nap látunk függőséget. Sokkoló, hogy hányféle függőség létezik. Túl sima ügy volna, hacsak a drog, a pia és a cigi volna. A legnehezebb a leszokásban az, hogy akarjunk leszokni. Hiszen nem véletlenül lettünk függők. Nem. Sokszor. Túl sokszor a dolgok, amik életünk normális részeként indulnak; egyszer csak átcsapnak megszállottságba, megrögzöttségbe. Kezelhetetlenné válnak. A mámort keressük. A mámort, ami mellett minden homályba vész.
…
A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget. Mert a legvégén, bármi is volt az, ami a mennybe repített, már nem esik jól és fájni kezd. De azt mondják nem szokunk le, amíg el nem érjük a mély pontot. De honnan tudjuk, hogy ez hol van.Nem számít mennyire fáj valami van, hogy elengedni még fájdalmasabb.”
Grace klinika