„A házasság egy mozaik, amit a pároddal építesz – milliónyi apró pillanattal alkotsz meg egy történetet.”
Jennifer Smith
Alekszandr Szolzsenyicin a hatalomról
„Ha az embert mindenétől megfosztod, többé már nincs a hatalmadban. Ismét szabad.”
Alekszandr Szolzsenyicin
Benjamin Franklin a vitatkozásról
„Ha vitatkozol, dühöngsz és ellenmondasz, néha győzöl, de hiú siker lesz, mert sohasem szerzed meg az ellenfeled jóindulatát.”
Benjamin Franklin
Grace klinika 6/1-2 – Gyász
„Elisabeth Kübler Ross szerint, ha egy szerettünk meghal vagy más tragikus veszteség éri az embert, mindenki a gyász öt fázisán megy keresztül. Az első az elutasítás. Mivel a veszteség annyira felfoghatatlan nem hisszük el, hogy igaz. Mindenkire dühösek vagyunk, a túlélőkre, önmagunkra. És ekkor jön az alku. Könyörgünk. Fohászkodunk. Mindenünket odaadnánk, akár a lelkünket is, cserébe egyetlen napért. Ha az alkudozás csődöt mond és már dühösek sem tudunk lenni, depresszióba zuhanunk. Kétségbe esünk. Míg végül kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy már nincs mit tenni és feladjuk. Elengedjük és az elfogadás fázisába lépünk.
…
Az orvosin ezer órán át tanítják, hogyan birkózzunk meg a halállal. De arról egy óra sem szól, hogy hogyan éljünk tovább.
…
A szótár szerint a gyász valamilyen csapás vagy veszteség miatt érzett intenzív szenvedés vagy gyötrelem. Mély fájdalom. Mardosó bűntudat. Minket sebészeket, tudósokat arra tanítanak, hogy könyvekből, definíciókból, törvényekből tanuljunk, azokban higgyünk. De az életben a merev definíciók nem érvényesek. Az életben a gyász sok mindennek tűnhet, ami cseppet sem hasonlít a mély fájdalomhoz.
…
A gyász mindannyiunkban közös, de mindenkiből mást hoz ki. Nemcsak a halált gyászoljuk, az életet is, a veszteséget, a változást. És ha eltűnődünk, miért szívunk annyiszor, hogy miért fáj annyira, nem szabad elfelednünk, hogy tudunk változtatni. Így maradunk életben. Mikor már annyira fáj, hogy fojtogat. Az segít túlélni. Ha visszanézünk arra a napra, furcsa mód, hihetetlen mód nem érzünk már úgy, nem fog ennyire fájni. A gyász mindenkit utolér a maga idejében, a maga módján. A legtöbb, amit tehetünk, amit bárki tehet, hogy becsületesek vagyunk. A legrosszabb dolog, a gyász legrémesebb része, hogy nem tudjuk irányítani. A legtöbb, hogy átadjuk neki magunkat, ha eljön és ha tudjuk kieresztjük. De a legrosszabb, hogy mikor már azt hiszed, hogy vége, kezdődik előlről. És mindig. És minden alkalommal … eláll a lélegzeted. A gyásznak öt fázisa van, mindenkiből mást hoz elő, de mindig öt fázisa van. Tagadás. Düh. Alkudozás. Depresszió. Elfogadás.”
Grace klinika
Grace klinika 4/11 – Hit
„Kezdetben az Isten megteremté a Földet és Mennyet. Legalábbis ezt mondják. Megteremtette az ég madarait, a mező vadjait és ránézett teremtményeire és látta, hogy ez jó. Azután Isten megteremtette az embert és azóta nincs megállás a leejtőn. A történet szerint Isten megteremté az embert a saját képére, de erre nincs bizonyíték. És végül megteremté a Napot, a Holdat és a Csillagokat. És az ember csak bajt csinál. És ha az ember bajban van – és ez gyakran van így – valami nálánál nagyobb felé fordul. A szerelemhez, sorshoz, valláshoz, hogy értelmet adjon mindennek. De egy vérbeli sebész számára az egyetlen, ami értelmet ad, az a gyógyítás.
…
Orvosként ma már többet tudunk az emberi testről, mint eddig bármikor a történelem során. De maga az élet csodája, hogy miért élünk és miért halunk meg. Miért bántunk vagy bántanak meg minket. Az továbbra is rejtély. Tudni akarjuk az okot, a titkot, a választ a könyv végéről. Mert a gondolatot, hogy teljesen egyedül vagyunk idelent, túl nehéz lenne elviselni. De ha a nap véget ér. Az a tény, hogy mi ott vagyunk egymásnak, minden ellentétünk és más nézeteink ellenére. Elég ok arra, hogy tovább higgyünk.”
Grace klinika