„Aki látni akarja a fényt, annak kockáztatnia kell a sötétséget.”
Különvélemény
Grace klinika 8/2 – Anyaság
„Azt hiszed, hogy csak az igaz szerelem képes összetörni a szívedet. Hogy azaz, ami az életedet fénnyel járja át. Vagy tönkreteszi. Aztán anya leszel.”
Grace klinika
Grace klinika 8/21 – Vizsga
„Képzeld el, hogy az elmúlt öt évedet rezidens képzésen töltötted, hogy sebész lehess. De azaz öt év egyszer csak jelentéktelenné válik, mivel most egyetlen dolog számít. Az egyetlen dolog, ami közted és a karriered között áll egy vizsga. Egy ismeretlen város, ismeretlen hoteljében egy ismeretlen vizsgáztató tesz fel ismeretlen kérdéseket. Izgulsz? Jól teszed.
…
Óvoda, iskola, egyetem, az orvosi, a rezidens képzés, mind ehhez a pillanathoz vezet. Van, aki nem bírja a feszültséget. Másokat ez hajt. A lényeg, hogy nincs mit tenni. Nincs több tanulás, nincs több felkészülés. Tetszik vagy sem eljött a pillanat. Már csak egyetlen dolgot kell tenned, megjelenni.”
Grace klinika
Goethe a tettekről
“Bármihez, amit megtehetsz vagy megálmodsz fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik.”
Goethe
Grace klinika 6/1-2 – Gyász
„Elisabeth Kübler Ross szerint, ha egy szerettünk meghal vagy más tragikus veszteség éri az embert, mindenki a gyász öt fázisán megy keresztül. Az első az elutasítás. Mivel a veszteség annyira felfoghatatlan nem hisszük el, hogy igaz. Mindenkire dühösek vagyunk, a túlélőkre, önmagunkra. És ekkor jön az alku. Könyörgünk. Fohászkodunk. Mindenünket odaadnánk, akár a lelkünket is, cserébe egyetlen napért. Ha az alkudozás csődöt mond és már dühösek sem tudunk lenni, depresszióba zuhanunk. Kétségbe esünk. Míg végül kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy már nincs mit tenni és feladjuk. Elengedjük és az elfogadás fázisába lépünk.
…
Az orvosin ezer órán át tanítják, hogyan birkózzunk meg a halállal. De arról egy óra sem szól, hogy hogyan éljünk tovább.
…
A szótár szerint a gyász valamilyen csapás vagy veszteség miatt érzett intenzív szenvedés vagy gyötrelem. Mély fájdalom. Mardosó bűntudat. Minket sebészeket, tudósokat arra tanítanak, hogy könyvekből, definíciókból, törvényekből tanuljunk, azokban higgyünk. De az életben a merev definíciók nem érvényesek. Az életben a gyász sok mindennek tűnhet, ami cseppet sem hasonlít a mély fájdalomhoz.
…
A gyász mindannyiunkban közös, de mindenkiből mást hoz ki. Nemcsak a halált gyászoljuk, az életet is, a veszteséget, a változást. És ha eltűnődünk, miért szívunk annyiszor, hogy miért fáj annyira, nem szabad elfelednünk, hogy tudunk változtatni. Így maradunk életben. Mikor már annyira fáj, hogy fojtogat. Az segít túlélni. Ha visszanézünk arra a napra, furcsa mód, hihetetlen mód nem érzünk már úgy, nem fog ennyire fájni. A gyász mindenkit utolér a maga idejében, a maga módján. A legtöbb, amit tehetünk, amit bárki tehet, hogy becsületesek vagyunk. A legrosszabb dolog, a gyász legrémesebb része, hogy nem tudjuk irányítani. A legtöbb, hogy átadjuk neki magunkat, ha eljön és ha tudjuk kieresztjük. De a legrosszabb, hogy mikor már azt hiszed, hogy vége, kezdődik előlről. És mindig. És minden alkalommal … eláll a lélegzeted. A gyásznak öt fázisa van, mindenkiből mást hoz elő, de mindig öt fázisa van. Tagadás. Düh. Alkudozás. Depresszió. Elfogadás.”
Grace klinika