Madách Imre az életről

„Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni – ez az élet.”

Madách Imre

Grace klinika 1/8 – Élet és az álmok

„Emlékeznek még a gyermekkori tündérmesékre. Az életről szőtt álomképre, a fehér ruhára és hogy az ifjú herceg eljön és megszöktet minket a lován a kastélyába. Az ágyban fekve esténként csukott szemmel tökéletesen hittünk a megvalósulásában. A Mikulás, a Fogtündér, a Királyfi. Szinte tapintani tudtuk volna őket, de végül felnövünk. Egy nap kinyitjuk a szemünket és a tündérmese szertefoszlik. Annál keresünk vigaszt, akiben megbízunk. De a lényeg az, hogy nehéz végleg elereszteni azt a bizonyos tündérmesét, mert mindenkiben ott lapul legalább egy parányi kis szikrája a hitnek és reménynek, hogyha kinyitjuk a szemünket, akkor minden valóra válik.

A nap végén a hit mókássá válik. Ott bukkan fel, ahol nem számítunk rá. Mintha egy nap rájönnénk, hogy a tündérmese egy kicsit más, mint amiről álmodtunk. A kastély hááát nem is annyira kastély. És a boldogan éltek, míg meg nem haltak  nem is fontos. Csak az, hogy most boldogok. Mert néha egy évezredben egyszer az emberek meglephetnek. És néha napján pár embertől még a lélegzeted is elakad.”

Grace klinika

Született feleségek 6/21 – Titokzatos férfiak

„Anyáink a lelkünkre kötik, hogy óvakodjunk a titokzatos férfiaktól. Ne álljunk szóba velük a parkban. Ne fogadjunk el tőlük cukorkát. Ne üljünk be a kocsijukba. És legfőképp nem engedjük be őket a házba. Na de mit tegyünk, ha épp Anya tessékeli be őket.

Titokzatos férfiak. Ígéreteket tesznek, melyeket eszük ágában sincs megtartani. Hazugságokkal áltatnak, hogy megkapják, amit akarnak. Sokkal veszélyesebbek lehetnek, mint ahogy kinéznek. Igen. Anyáink a lelkünkre kötötték, hogy ne bízzunk olyan férfiakban, akiket nem ismerünk. És azokban, akiket ismerünk … nos ő bennük sem bízhatunk mindig.”

Született feleségek

Grace klinika 10/5 – Elkötelezettség

„Megmondom mit tanultam az orvosi egyetem első napján. Azt, hogy alaposan gondoljam meg, hogy sebész akarok-e lenni, mert maximális elkötelezettséget kíván. Mindig a maximumot kell nyújtanom, amikor belépek a műtőbe, hiszen az asztalon fekvő páciens sorsa az én kezemben van. Tudni kell, amikor belevágok tudom mit csinálok. Nincs még egy foglalkozás, amelyhez ennyi idő, koncentráció és elkötelezettség szükséges. Kivéve talán az anyaság.

Mi van, ha megoszlik a figyelmünk? Mi van ha nem tudunk mindent beleadni? Akkor már nem is maradt semmink? Lehet, hogy csak más utat kell találnunk. Elmondom, hogy mi az ijesztő. Mi van, ha nem nyújthatunk 100%-ot? Lehet, hogy csak vissza kell mennünk az elejére, és mindent újrakezdenünk.”

Grace klinika