Móricz Zsigmond az emberről II.

„Mert a szív egyes-egyedül, soha meg nem él: egy másikat kér.”

Móricz Zsigmond

Született feleségek 4/10 – Tettek

„A tornádó ahogy jött úgy ment. Egy férfi odaadta a kabátját egy szükséget szenvedő idegennek. Egy asszony élelmet osztott az arra járóknak. Egy kamasz összehozott egy kutyát az aggodó gazdájával. Ezek azok a dolgok, melyek súlyos katasztrófák nyomában történnek. Az emberek elkezdenek apró, jó cselekedeteket végezni. Megtesznek mindent, amit tudnak, hogy segítsenek. Még ha tudják is, hogy az nem lesz elég. … Igen. Nagy tragédiák után az emberek megtesznek mindent, amit tudnak, hogy segítsenek. Még, ha tudják is, hogy az nem lesz elég.

Hét nap telt el azóta, hogy egy tornádó végig söpört a Lilaakác közön. És a lakók azóta is életük széthullott darabjait szedegették. Néhányan értékes barátságokat mentettek meg. Mások színes historiákat tártak fel. Megint mások nem várt kihívással kerültek szembe. És végül volt egy fiatal lány, aki rábukkant egy oly régóta keresett igazságra. Csak azért, hogy azt kívánja, bár ne tette volna.”

Született feleségek

Született feleségek 7/3 – Boldogság

„Boldogság. Mindannyian vágyunk rá. És mind keressük is. Kicsi lányok a csokoládé ízében találják meg. Jól öltözött férfiak a közeli butikban fedezik fel. Kamasz fiúk egy csinos lánnyal való beszélgetésben tapasztalják meg. És aztán ott vannak a feleségek, akik addig képtelenek boldogok lenni, míg meg nem tudtak mindent, amit csak lehet a legújabb szomszédjukról.

Boldogság. Azt keresi, arra vágyik mindenki. Vannak, akik biztosra veszik, hogy megtalálják, ha végre haza költöznek. Vannak, akik azt hiszik, hogy megtalálják, ha barátra lelnek. Vannak, akik azt remélik, megtalálják, ha legyőzik a versenytársat. Aztán olyanok is vannak, akik már nem keresik a boldogságot, mert egy nap felnéznek és rájönnek, hogy mindvégig ott volt az orruk előtt.”

Született feleségek