„Némely pillanat szinte tökéletes, tele fénnyel, reménnyel és nevetéssel. Az ilyen pillanatok örökre velünk maradnak.”
Paul Griffin
Bosszú 1/1 – Bosszú
„Kiskoromban annyit tudtam a bosszúról, amennyit a biblia a számba rágott. Olyan erkölcsi szlogeneket, mint ha megdobnak kővel dobd vissza kenyérrel vagy a harag rossz tanácsadó. … De mi van azzal a rosszal, ami a haragot előidézte? Annak aki ellen vétettek, a valódi elégedettséget csak az egyik adhatja meg két dolog közül. A teljes megbocsátás vagy a bosszú. … Amikor mindent mi valaha kedves volt számodra elvesznek tőled már csak a bosszú marad.”
Bosszú
Grace klinika 6/22 – Boldogság
„Köztudott, hogy a pozitív gondolkodás boldogabb, egészségesebb élethez vezet. Gyerekkorunkban azt mondják, hogy mosolyogjunk és vágjunk jóképet a dolgokhoz. Felnőttként elvárják, hogy a dolgok jó oldalát keressük, hozzuk ki a legjobbat mindenből és félig tele poharakat lássunk félig üres helyett. De néha a valóság az utunkba áll és nem tudjuk imitálni a boldogságot. Az egészségünk bekrepálhat, a barátunk megcsalhat. Barátban is csalódhatunk. És ezekben a percekben akarjuk a valóságot. Ledobni az álarcot és a valódi, ijedt, szomorú énünket adni.
…
A legtöbb ember ugyanazt az egyszerű dolgot akarja az élettől. A boldogságot. De talán éppen ez a vágyakozás, a boldogságra törekvés az, ami miatt sosem leszünk boldogok. Minél inkább törekszünk a boldogság állapotára, annál jobban összezavarodunk. Annyira, hogy már magunkra sem ismerünk. Ehelyett csak mosolygunk. Megfeszülünk, hogy olyan boldogok legyünk mint szeretnénk. Míg végül arcul nem csap, hogy a boldogság mind végig előttünk nem volt. Nem az álmainkban, a vágyainkban, hanem az ismert, kényelmes megszokott helyeken.”
Grace klinika
Gyilkos elmék 11/14 – Angelus Silesius az akaratról
„Az akarat elveszít, az akarat megtalál, az akarat tesz szabaddá, rabbá és szolgává.”
Angelus Silesius
Grace klinika 4/15 – Őrült
„Az a baj a rezidensséggel, hogy mindig őrültnek érezzük magunkat. Évekig nem alszunk. Minden nap krizis helyzetben lévő emberek közt mozgunk. Már nem látjuk át, mi a normális. Akár önmagad, akár más kapcsán. És az emberek mégis elvárják, hogy megmondjuk, hogy vannak. Honnan a fenéből tudhatnánk? Az ember azt sem tudja, ő hogy van.
…
Nem az a csoda, hogy miért őrülnek meg az emberek. Inkább az, hogy miért nem. Annak ellenére, hogy mi mindent elveszíthetünk egy pillanat alatt. Vajon mi a csuda tart minket össze?”
Grace klinika