„Csábítás. Bármely szappanopera rajongó megmondhatja, hogy művészete leginkább azokon gyakorolható, akiknek a szíve sebezhető.
…
A csábítás művészet. Kifinomult kényszerítő eszközöket használ, hogy megingassa az arra fogékonyakat. És aki egyszer elszánta magát mindent belead, hogy megkapja, amit akar. Ha pedig a csábítás sikerrel jár az, aki beadta a derekát, azt kérdi magától: Elcsábítottak vagy ezt akartam én is kezdettől fogva?”
Született feleségek
„Minden csecsemő úgy sír a születésekor, mintha nem lenne holnap. Hangosan, fülsértően. A helyzet nagyon igazságtalan. Az imádnivalóan pici babának most kellett elhagynia az anya méhét. Kénytelen a kinti levegőt belélegezni az aprócska tüdejével. Az ember már csak ilyen, nem szeret kint vacogni a hidegben. Kirekesztve, egyedül.
…
Ragaszkodás, elfogadás és feltétlen szeretet. Mind erre vágyunk. Csak ezt keressük. De amikor megtaláljuk, halálra rémülünk tőle. Mert ugyanolyan hirtelen ahogy rátalálunk, el is veszíthetjük. És újra kint vacogunk a hidegben. Egyedül.”
Grace klinika
„Minden egyes percben az emberi agy 14 milliárd neuronja aktiválodik 220 km/h-ás sebességgel. Legtöbbjük felett nincs hatalmunk. Ha kiráz a hideg. Ha libabőrösök leszünk. Ha izgulunk, az adrenalin szint emelkedik. A test magától követi a saját impulzusait és azt hiszem részben ezért olyan nehéz kordában tartani a saját testünket. De persze néha vannak inpulzusok, amiket nem akarunk kordában tartani. Később aztán megbánjuk.
…
A test saját impulzusainak a rabja. De attól vagyunk emberek, amit kontrolálni tudunk. A vihar után, a roham után, miután a pillanat heve elszállt. Lehiggadunk és feltakarítjuk a szemetünket. Megpróbálhatjuk elengedni a múltat. De a múlt ismétli önmagát.”
Grace klinika
„Amint elkezdesz felelősséget vállalni önmagadért, elkezded levetni álarcaidat. Mások megzavarodnak, mert mindig voltak elvárásaik feléd, amelyeknek mindig megfeleltél. Most úgy érzik, kezdesz felelőtlenné válni.”
Osho
„Anyám élete legszebb és legrémisztőbb percének nevezte. A műtőasztal végén állni és tudni, hogy az ott fekvő beteg élete csakis és kizárólag rajtad múlik. Mindenről álmodunk, mert az első ember, aki először szólózik egy műtőben, az nagymenő.
…
Egyedül lépünk be a világba és egyedül távozunk. És közben csupán annyi történik, hogy igyekszünk magunknak társat találni. Kell a segítség, kell a támasz. Másképp magunkra maradunk. Idegenek. Egymástól elvágva. És elfelejtjük, mennyire össze vagyunk kötve. Ezért hát a szerelmet választjuk, az életet. És így egy kis ideig egy kicsit kevésbé vagyunk egyedül.”
Grace klinika