„A szenvedéstől megerősödik a lélek, a legerősebb jellemeket sebek borítják.”
Kahlil Gibran
Grace klinika 8/6 – Őszinteség
„Egy gyerekkel egyszerű. Egy sírás egyenlő éhes vagy. Másik sírás fáradtság. Csak felnőttként kezdünk bonyolulttá válni. Rejtegetni kezdjük az érzéseinket. Falakat húzunk. És a végén már nem tudjuk mit is gondol vagy érez a másik. Akaratunkon kívül az álcázás nagy mesterei leszünk.
…
Nem mindig könnyű őszintének lenni. Van, hogy mégis muszáj meglépnünk. Van, amit viszont jobb magunkban tartani. A bambát adni. Ha minden porcikád ellenkezik is. Így hát hallgatsz, őrzöd a titkot és más utat találsz a boldogsághoz.”
Grace klinika
Grace klinika 2/22 – A játék
„Egy izgalmas kosárlabda meccs bárkit könnyen a székhez szegezhet. Ez a játék a dicsőségről szól, a fájdalomról és a közvetítésről. De vannak ennél magányosabb játékok is. Játékok, amiket mindannyian magunkban játszunk. A társasjátékok, a fejtörők mind időtöltésre valók, hogy feldobják az életünket és elvonják a figyelmünket a valódi történésekről. Vannak olyanok, akik imádnak játszani, bármit. És vannak olyanok is, akik a játékot mindig túlzásba viszik.
…
Az élet nem szurkolásból áll. Nyerünk, veszítünk, vagy döntetlen az állás. A játékban benne vagyunk, akár akarjuk akár nem. Tessék csak, pörölj a bírókkal, írd át a szabályokat, csalj egy kicsit, pihenj meg és figyelj a sebeidre, de játssz. Játssz! Játssz erősen és gyorsan! Játssz lazán és szabadon! Játssz úgy, mintha nem lenne holnap! Na jó, nem az számít, nyerünk-e vagy sem, hanem hogy hogy játszunk. Igaz?”
Grace klinika
D. Carnegie az érzelmekről
„Mindannyian hajlamosak vagyunk megsértődni a bírálatra és inni a dicséretet, tekintet nélkül arra, hogy akár az egyik, akár a másik megalapozott-e. Nem vagyunk logikus lények. Az érzelmek irányítanak. A logika, mint egy kis fakéreg kenu hányódik érzelmeink mély, sötét és viharos tengerén.”
D. Carnegie
Charlotte Brontë – szeretet vs csalódás
„Az emberi szeretet parányi morzsája jutott nekem; nagyra tartottam, azt hittem, igazgyöngy, ám elolvadt az ujjaim között, kicsúszott a kezemből, mint a jégdarab.”
Charlotte Brontë