„Nap, mint nap elmegyünk mellettük. Érezzük az elszigeteltségüket. Mégis megyünk tovább. Azzal nyugtatván magunkat, hogy úgysem tudnánk segíteni rajtuk. Amiről persze tudjuk, hogy hazugság.
…
Nap, mint nap elmegyünk mellettük. Mégsem nézünk rájuk soha. Nem akarjuk meglátni a szomorúságot a szemükben. A vágyakozást a szívükben. A magányt a tekintetükben. Pedig vannak alkalmak, amikor jobban is szemügyre vehetnénk ezeket az elszigetelődött embereket. Hogy miért? Mert ha jobban figyelnénk, lehet hogy megismernénk őket.”
Született feleségek