Született feleségek 7/12 – Elszigetelődött emberek

„Nap, mint nap elmegyünk mellettük. Érezzük az elszigeteltségüket. Mégis megyünk tovább. Azzal nyugtatván magunkat, hogy úgysem tudnánk segíteni rajtuk. Amiről persze tudjuk, hogy hazugság.

Nap, mint nap elmegyünk mellettük. Mégsem nézünk rájuk soha. Nem akarjuk meglátni a szomorúságot a szemükben. A vágyakozást a szívükben. A magányt a tekintetükben. Pedig vannak alkalmak, amikor jobban is szemügyre vehetnénk ezeket az elszigetelődött embereket. Hogy miért? Mert ha jobban figyelnénk, lehet hogy megismernénk őket.”

Született feleségek

Fekete István a magányról

„Karácsony táján – a magányos szobák még magányosabbak (…), de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése.”

Fekete István

Grace klinika 14/11 – Halál

„A halálos ágyán senki sem a munkára gondol. Ezt a közhelyet akkor vesszük elő, ha lógni akarunk vagy túl sokat költünk a nyaralásra vagy ha egy megbeszélés miatt nem tudunk elmenni a gyerekünk focimeccsére. A halálos ágyán senki se gondol a munkára. Kivéve azt, aki imád dolgozni.

Nem számít, hogy az életünket egy tárgyalóban, otthon vagy egy hawai-i strandon töltjük. Ha visszanézünk az életünkre, az egyetlen, ami számít az az, hogy azt csináltunk, amit szeretünk, azokkal akiket szeretünk? Boldogok voltunk? Kihoztuk a legtöbbet ebből a gyönyörű, rémisztő, furcsa életből? Elengedtünk mindent, ami visszafogott minket? És vigyáztunk arra, ami igazán fontos?”

Grace klinika