„A kertvárosok tele vannak szülőkkel. És minden szülőnek megvan a maga stílusa. Vannak a fegyelmezők. Vannak a fojtogatók és az alkudozók. De egy valamiben mindannyian egyformák. Mind imádnak pálcát törni a szomszéd szülő fölött. … Igen, minden szülőnek megvan a maga stílusa, de a lelke mélyén mind attól fél, hogy rosszul csinálja.”
Született feleségek
„A sebészek nem a kedvességről és gügyögésről ismertek. Arrogánsak, türelmetlenek, gonoszak leggyakrabban. Azt hinnénk nincsenek barátaik. Ki viselné el őket? De a sebészek olyanok, mint a nátha. Kellemetlenek és kitartóak. A sebészek kellemetlenek, agresszívak, megállíthatatlanok. Olyan emberek, akikre szükséged lehet, ha pácban vagy.
…
Ha orvos vagy, az nem könnyíti meg a barátkozást. Talán, mert az élet és a halandóság folyton az arcunkba csap. Vagy mert ha minden nap látjuk a halált, kénytelenek vagyunk észrevenni, hogy az élet, minden perc kölcsönkapott idő. És minden ember, akivel törődni kezdünk újabb veszteség az összesítésben a vonal alatt. Ezért van az, hogy annyi orvos van, aki egyáltalán nem is barátkozik. De mi többiek kötelességből mozgatjuk a vonalat És minden veszteséget olyan messzire tolunk, amennyire csak lehetséges.”
Grace klinika
„Maszkok. Van belőlük minden házban. Némelyeket egy évben egyszer vesznek fel, hogy a szomszédokat ijesztgessék. Másokat alkalmanként viselnek egy-egy munkához. Megint másokat felraknak minden páratlan csütörtökön. Aztán van az a fajta maszk, amit egyes férfiak nap, mint nap viselnek. Egy barátságos mosoly, ami a leghitványabb szándékot rejti.
…
Mindenki visel valamiféle álarcot. Úgyhogy nagyon kell figyelni, hogy megleljük a mögötte rejlő igazságot. Némelyek az öregség miatti félelmüket leplezik vele. Mások a pénzügyi csődtől való rettegésüket rejtik alá. Megint mások egy szűnni nem akaró szerelmet takargatnak vele. És aztán ott vannak azok, akik levetik az álarcukat. Ha a szemükbe nézünk meglátjuk, hogy valójában kik és hogy pontosan mire is képesek”
Született feleségek
„Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.”
Charlotte Brontë
„Először is nem árthatunk, orvosként erre esküszünk fel. De ettől még ártunk és aztán jön a bűntudat. És arra nincs eskü, hogy hogy kezeljük ezt. A bűntudat soha nem jár egyedül. Hozza a barátait a kételyt és a bizonytalanságot.
….
A legfontosabb, hogy ártani nem szabad, de könnyű ezt mondani. A világ összes esküjét letehetjük, de a helyzet az, hogy ettől még a legtöbben folyton csak ártunk. Néha segíteni akarunk, de gyakran többet ártunk vele. Aztán a bűntudat felüti szörnyű fejét. Dehogy mihez kezdessz vele, az rajtad áll. Választhatunk. Vagy hagyjuk, hogy a bűntudat visszakergessen minket a viselkedéshez, ami egyszer már bajba kevert. Vagy tanulunk belőle és igyekszünk tovább lépni.”
Grace klinika